Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Koszta László: A nyitrai püspökség létrejötte. (Nyitra egyháztörténete a 9-13. században) II/257
Esztergomban ismert volt Gebhard érsek személye és az általa alapított gurki püspökség sajátos jellege. A II. Sándor pápa tudtával létrehozott salzburgi magánpüspökség, amelyet a gregoriánus pápák is tudomásul vettek, ösztönzést adhatott Esztergomban Lőrinc érsek környezetében a nyitrai püspökség létrehozatalakor. Az adaptációt elősegítette, hogy a magánegyházi rendszer a 11. század végére Magyarországon is általánossá vált.313 Véleményem szerint a 12. század elején Nyitra központtal egy saját terület nélküli, az esztergomi főegyházmegyéhez, azon belül is közvetlenül az érsek alá tartozó püspökség jött létre. Szerepe a magyar egyháznak és vezetőjének, az esztergomi érseknek erőteljesebb képviselete volt az ország északnyugati peremterületein: így kívánták meg akadályozni a szomszédos külföldi egyházmegyék esetleges expanzív igényeit. Az új püspökség felállítása egyben hozzájárult az országrészben folyó pasztoráció elmélyítéséhez. Az új főpap nem lett suffraganeus püspök, így területileg nem kellett megosztani az érseki főegyházmegyét, nem csökkentette annak jövedelmeit. A nyitrai főpap 12. századi említései bizonyossá teszik, hogy elsődleges feladata az érsek egyházkormányzati szerepének segítése, támogatása volt. A 13. századtól felbukkanó két hasonló nevű, egyaránt nyitrainak nevezett főesperesség létrejötte is ebből a speciális szerepből vezethető le. Eredendően csupán egy nyitrai főesperesség létezett az esztergomi érsekségen belül, amely valamikor all. század végén szerveződött meg és egészében lefedte a korabeli Nyitra megye teljes lakott területét. A nyitrai püspökség suffraganeus egyházmegyévé alakulása idején, a 12. század végén (az 1180-as években) a nyitrai egyházmegye területének kijelölésével párhuzamosan megosztották az addig egységes nyitrai főesperességet, de mindkét rész tovább vitte az eredeti, lassan egy évszázada használt és így már meggyökeresedett elnevezést. A főesperesség eredeti központja, Nyitra, a nyitrai püspökséghez került, míg a főesperesség kezdeti területeinek döntő része — Nyitra megye legkorábban betelepült déli területe — az esztergomi érsekség határain belül maradt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 12. század végén a felosztott főesperesség mindkét része megőrizte eredeti elnevezést. így az újonnan területhez jutó és suffraganeus püspökséggé váló nyitrai egyházmegyében is működött egy nyitrai főesperesség, de az esztergomi főegyházmegyében is megmaradt egy hasonlóan nyitrainak nevezett archidiaconatus, mivel Nyitra megye egy része fölött joghatósággal rendelkezett. Az eredetileg egységes nyitrai főesperesség megosztása ellenére az esztergomi székeskáptalan megőrizte az új nyitrai főesperesség területére átkerült templomokban a korábbi tizedszedő jogát. Ezekkel a jogokkal még a 16. század elején is rendelkeztek az esztergomi kanonokok. Nyilvánvaló, ezen a bevételeknek a megtartása az egyik feltétele volt annak, hogy a 12. század végén az esztergomi kanonokok jóváhagyják főegyházmegyéjük megosztását. A pápai tizedszedők 1332 és 1337 között ezért említenek a nyitrai egyházmegye területén Esztergomnak tizeddel tartozó egyházakat. Ez az oka annak, hogy a kutatás 313 Kumorovitz L. Bernát: A zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964) 69-76.; Mályusz E.: Egyházi társadalom i. m. 23-32.
