Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
dox módon éppen a Kossuthot démonizáló Kemény Zsigmond példamutató módon kísérletezett a nyomkutatás és a bölcselet összhangba hozásával. Kemény egyetértett Kossuthtal az 1790-es évek diétái munkálatainak pozitív megítélésében, oly annyira, hogy szerinte, ha az ezekben kifejtett reformtörekvések kibontakozhattak volna, akkor „Széchenyi fáradságainak egy részét feleslegessé, más részét könnyebbé teendik vala".86 Viszont: „Gróf Széchenyit a' kor szükségeinek hatalma alkalmas percben ragadta meg. O korának nyelvévé lön; ő a' nemzet jobbjai gondolatának szavakat adott. És hatásának titka itt fekszik. Ha kész anyagot, kész fogékonyságot nem talál vala nemzetében," akkor munkássága semmibe hullott volna.8 7 De Keménynek el kellett fogadnia Széchenyi István vallomását, a fiúét, aki drámai erővel vallotta, hogy: „Oh mily sokszor látám még mint gyenge fiú szegény atyámat búba merülve," akinek „akkor nem bírtam felfogni bánatait", csak azt látta a fiú, hogy az atya „mint »magyar« reménytelen szállott sírjába".8 8 Ugyanakkor Kemény az ébredés mítoszát sem vethette el, mert maga is átélte, amikor élt vele. De azt sem fogadhatta el, hogy hőse 1825-ben minden előkészület nélkül lépett elő. Nem hihette, „hogy »a legnagyobb magyar« oly rövid idő alatt formálta ki magát mély kombinációjú országiárrá, mint amennyi másoknál alig elég egy megyei szerep efemer dicsőségének megszerzésére".8 9 Kemény nem akarta kimondani az utolsó szót, elismerte, hogy Széchenyi Istvánnak „a nemzet sorsával összenőtt életét a vizsgáló történelem fáklyájának csak később sikerülend tökéletesen felderíteni".9 0 Sokat várt Széchenyi naplójától, de végül is úgy oldotta meg a problémát, hogy kijelentette: „Széchenyi előde Kazinczy volt."9 1 A kijelentés alapja bölcseleti. „Akik ti. az eszmék történetével foglalkoznak, már rég átlátták a szoros kapcsolatot, mely a nyelvújítást a politikai változtatásokkal összefűzi. Ahol egy korhadt vagy fejletlen nyelvet megrohan a neologizmus, és nagy küzdelmek közt gyökeresen átalakít, ott már a politikai haladás vagy tespedés kérdése a filológiai forradalom sikerében eldöntve van." A nyelvújítás nyomán „nem sok idő múlva az egész társadalom fogalmai, kívánatai és világnézetei gyökeres reform felé sietnek, és viszont kevés évek múlva a társadalom átalakulásának ügyfolyama az állami formák és jogszerkezet átalakulását mellőzhetetlenül előidézi. Ily szoros összefüggésben van a nyelv reformja az irodalom reformjával, az irodalom reformja a társadaloméval, a társadalom reformja az államéval. Ezt a felfuvalkodás emberei ritkán szokták észrevenni, de magas lenézésük által még sohasem akadályozhatták meg."9 2 A tabló és a portré mesteri, ám némileg hamis és nem teljes. Széchenyi előde ugyanis apja volt. Apja kéziratos értekezéseiben, alkotmány tervében már feltaláljuk eszméinek forrását, politikai orientációjának egy-egy lényeges moz-86 Kemény: Tanulmányai, 243. 87 Kemény: Tanulmányai, 226. 88 Kemény: Tanulmányai, 191-192. 89 Kemény: Tanulmányai, 201. 90 Kemény: Tanulmányai, 201. 91 Kemény Zsigmond: Tanulmányai. I. Pest, 1870. 326. 92 Kemény Zsigmond: Még egy szó a forradalom után. Kemény Zsigmond: Változatok a történelemre. Bp., 1982. 396-397.
