Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
lágkereskedelmi fordulat, Kazinczy úgy érezhette, hogy nyelvi reformtörekvései sikerrel járnak. Ugyancsak Pierre Manent hangsúlyozza, hogy „olyan világban, amely abszolút nyitott, az alkotás egyszerűen lehetetlenség volna. Hogy visszatérjek egy már alkalmazott példához: egy francia, olasz, német vagy bármilyen írónak be kell zárkóznia saját nyelve partikularitásába, ha tökéleteset akar produkálni, éspedig nem azért, hogy homályos legyen, hanem mert a nyelv kifejezési lehetőségei pontosan a nyelv partikularitásában vannak elrejtve."79 Ezeket a lehetőségeket próbálta Kazinczy maga is feltárni, az úttörő öntudatával, de az úttörők többségének sorsában osztozva, mert 1820-as években egyre erősebb stílusgátlásokkal kellett megküzdenie. Viszont pontosan jósolt. Míg Berzeviczy a század elején úgy vélte, hogy 150 éves kormányzati nevelőmunkával lehetne felkészíteni egy reformnemzedéket,8 0 Kazinczy a húszas évek derekán így írt: „El lévén készülve a nyelv, ki lévén irtva az út, egy tized alatt csudákat fogunk látni."8 1 Jöttek is az irodalmi csudák, és velük a politikai csudák. Folytonosság vagy ébredés? A felvilágosodás nagy nemzedéke és szürke eminenciásai után színre lépett a liberális nemzedék a tömegeket mozgósító nagy egyéniségekkel, a zsenikkel. Újra felbukkant az ébredés mítosza, és ez elfedte a folytonosságot, olykor pedig maga az ébresztő szerepében fellépő tette ezt, mint Széchenyi István. A folytonosság vita — mint ezt sajnos nem vettem észre, amikor először próbáltam elemezni a historiográfiai vitát — éppen az általa kirobbantott Kelet népe-vitával indult.8 2 Széchenyi úgy állította be magát, mint aki előd és előfutár nélkül kezdett a nagy műbe. Kossuth a Kelet népére adott válaszában elvetette a magányos hős képzetét, ember és kor szerencsés találkozásával magyarázta „a legnagyobb magyar" sikerének titkát. „Ujjait a' kornak üterére tevé, és megértette lüktetéseit." Kossuth szerint a nagy fordulat az 1790-es években zajlott le. Később, 1883-ban pedig egyértelműen leszögezte: „1848 \.. J már 1790-ben fogamzott."8 3 És: „Történetírásunk legérdekesebb egyszersmind legtanulságosabb feladatai közé számítom nyomról, nyomra követni mindkét irányban azon eszmék szülemlésének kínos vajúdásait s konkrét tervekké fejlődésük fázisait, melyeknek igéje 48-ban megtestesült. De e nyomkutatás csak akkor teendi a történetiratot az élet mesterévé, ha a történelmi bölcselet művelésével köttetik össze, melynek feladata nem személyekkel bíbelődni, hanem világosságba helyezni a történelmi kényszerűség törvényét"...84 Ez a szemlélet él is történetírásunkban magas szinten,8 5 bár Kossuth fenti intését nem szokták idézni. Viszont a kossuthi program felvázolása előtt para-79 Manent: Politikai filozófia, 160. 80 [Berzeviczy:] Ueber den ungarischen Reichstag vom Jahre 1802. Magazin, 117. 81 Kazinczy Ferenc: Könyv-becslés. Felső Magyar Országi Minerva, 1826. 2. sz. 701. 82 Miskolczy Ambrus: Egy történészvita anatómiája. 1790-1830/1848: folytonosság vagy megszakítottság? (avagy „Mit üzent Kossuth Lajos?") Aetas, 2005. 1-2. sz. 160-212. 83 Kossuth Lajos iratai. X. Szerk. Kossuth Ferenc. Bp. 1904. 100. 84 Kossuth Lajos iratai. X., 101. 85 Szabad György: Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában. Bp., 1986.
