Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
nek hittelek, s most látom, hogy veled a Sors laptaként játszik!«"74 Nem véletlen, hogy évtizeden keresztül foglalkoztatta a virtus magyarítása, dekonstruálhatatlan gyökérszót akart, hiszen a virtus — a kénytelen-kelletlen elfogadott rény, majd a Széchenyi révén általánossá váló erény — volt az, ami a sors szeszélyei ellen védelmet kínálhatott, és egyben kifejezésre juttatta az emberi önmeghatározás és önrendelkezés igényét. 1809-ben és 1817-ben okkal tűnhetett ügy Kazinczynak, hogy a fortuna megállíthatja a magyar haladást. 1827-ben amikor a fenti sorokat írta, akkor a diéta eredménytelensége keserítette el. Politikai, alkotmányjogi nézeteit viszont nem fejtette ki tételesen. Úgy tűnik, a börtön leszoktatta arról, hogy írásban olyan kérdésekről értekezzen, amelyek kapcsán felvetődik a felségjogok kérdése, és ezt tanácsos volt elkerülni. A nyelvújítás — a szép és jó hozzá kapcsolódó kultuszával együtt — viszont az átfogó reform metapolitikája lett. Az ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmánya a nyelv kapcsán a kor nagy kérdéseiről szól, egyén és közösség viszonyáról, az egyéni szabadság sérthetetlenségéről és határairól, arról tehát, amiről egy korabeli politikai értekezés is, csak éppen a cenzúra miatt nem nálunk... Kazinczy alaposan meg is rostálta, amit papírra vetett, és a fogalmazványokból kihagyta, ami szembe szökő módon politikai filozófiai jellegűnek tetszhetett volna. Aligha véletlen, hogy ennek a kornak a dinamikáját a felvilágosodás hagyományát oly híven őrző Schiller írta le a legpontosabban: „Az ember fizikai állapotában csupán elszenvedi a természet hatalmát; felszabadítja magát az esztétikai állapotban; az erkölcsi állapotban pedig uralja a természetet."7 5 És uralni akarja a politikát. Kérdés, hogyan és miként? Magda Pál szerint: „A civilisatus ember birtokot, just és szabadságot kíván, és minden úton-módon keres. Az erkölcsi ember a Szépet, az Igazat, a Jót szereti, s ezen három dolog minden igyekezetének végső célja."76 Csakhogy célszerű volt az óvatosság. Mert Magda Pál statisztikai munkájában ezt magyarul megírhatta, még Berzeviczy parasztokról szóló munkájára is hivatkozhatott, de amikor magyarul már megjelent művének német fordítása a bécsi cenzúra elé került, egyszerűen eltávolították karlócai tanári állásából, mert mint a bécsi haditanács a szlavóniai fő-hadiparancsnokságnak írta: „az ilyen mozgalmas időkben kétszeresen veszélyes".7 7 Kazinczy kerülte a politikát, de úgy érezhette magát, mint Bácsmegyeinek gyötrelmei 1814-es, második kiadásában megjelenő sebhelyes arcú „generál", „akinek élete a kategorischer imperatívot bizonyítja," mert a „rendben gyakorlott" ember kötelességét teljesítette.78 Ezt Berzeviczy is így érezhette, hiszen ő maga is saját kategorikus imperatívuszát követte, de amíg a nagy vita után egyre inkább elmagányosodott, hiszen elmaradt a birodalmi reform, és elmaradt a vi-74 Kazinczy Ferenc: Hadadi gróf Wesselényi Ferencz, Muránynak örököse. FMMM, 1827. 4. k. 1387. 75 Friedrich Schiller: Über die ästhetische Erziehung des Menschen, in einer Reihe von Briefen. Schillers sämmtliche Werke in zwei Bänden. Stuttgart, 1867. 1388. 76 Magda Pál: Magyar Országnak és a határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statistikai leírása. Pest, 1819. 129. 77 MOL, A 39, 1822:12853 78 Kazinczy Ferencz munkáji. IX. Pest, 1814. 179.
