Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
Neked legfőbb kincs a kereskedés, A nyelv nekem s a nemzet bélyege. Ez egyben összeférhetetlenek, Egy szív különben és egy gondolat Egy lélek, egy fej nem rossz magzatai S a jót segélni nem méltatlanok. A költeményt azonban nem fejezte be Kazinczy, még címet sem adott neki, és az egymásnak ellenfeszülő szenvedélyek sem csillapodtak, és leveleiben már személyeskedésig menő kritikával támadta Berzeviczyt, szóvá téve frivolitását, irodalmi ízlésének hiányát. Ugyanakkor 1828-ban lemásolta egykori barátjának a „Felségsértési per Magyarországon" című névtelenül megjelent 1800-as vádiratát a ferenci megtorlás ellen. Olykor viszont olyan téren is érvényesült az ellentét, ahol nem sejtenénk. Gondoljunk Berzeviczy sokat — és okkal — magasztalt humanitás eszményére, ami azonban némileg a korabeli rasszizmus felé hajlott, mert szerinte: „A fehér emberfaj tűnik a legokosabbnak, és a szellem biztosítja fölényét mindabban, ami emberi."7 0 Kazinczynál viszont a szabadkőműves utópiában: Nincs közfal itten; aki jó, rokon. Szín, nyelv, szokás nem szül különbözést, Egy tisztjek, egy törvények, egy hazájok. A kérdés, hogy melyik haza? Berzeviczynek az egész Habsburg Birodalom, és benne Magyarország, amely fiához intézett végrendelete szerint „semmi más úton nem juthat virágzásra, csak a királyi hatalom által: semmit sem kaptam tőle soha, de teljességgel vele vagyok, és több szempontból is azt javaslom, hogy ehhez a párthoz csatlakozz." És közben azt is javasolta fiának, hogy csináljon bécsi partit, tegyen szert arisztokrata címre, és mint bécsi nagykereskedő nyisson lerakatot a szülőföldjén, használja ki a várható világkereskedelmi konjunktúrát.7 1 Kazinczy viszont amikor a régi alkotmányhoz ragaszkodott,7 2 a modern haladás mítoszát az antikvitásba visszanyúló republikánus diskurzussal ötvözte: „Beszéd és írás megszünteték az idő és űr különbségeit: Széphalom, London, Páris, Róma, Pondichery, Philadelphia együtt vágynák; Demosthenesz előttem mennydörög Philippusz ellen; Caesár előttem dől el a Brútusz késelései alatt".73 Brutus, aki halála előtt így kiáltott fel: „»Rény, nyavalyás izé, én téged minden-70 MOL P 53 130. cs. 120. sz. ,7 1 MOL, P 53 101. es. An und für meinen Sohn Titus Eduard Berzeviczy (tisztázat) 41. 72 Fried István: „A vén Rákóczi" (Osztrák-magyar [v]iszony: 1809-1813. Visszapillantó tükör. Tanulmányok Lukácsy Sándor 75. születésnapjára. Szerk. Kerényi Ferenc, Kecskeméti Gábor. Bp., 2000. 76. 73 OSZKK, Quart. Hung. 1238. 22.: Kazinczy Ferenc: A nyelv, az írás feltartására; a magyar nyelv bölcsője, s legrégibb maradványaink. A megjelent változatban: „Beszéd és írás megszünteték az idő és űr különbségeit: Buda, Pest, London, Páris, Róma, Pondichery, Philadelphia együtt vágynák; Demosthenesz előttem mennydörög Philippusz ellen; Caesár előttem dől el a Brútusz késelései alatt; Anácreon előttem nyúl el felkoszorúzva lótuszlevelein." Felső Magyar Országi Minerva, 1825. I. jan. 7.
