Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
Új kedvezést nem nyertenek, de bírt Jussaiban őket, anyjok nékik is, Bár mit sugalla híved, meghagyád. A járom könnyebb Ion a pór nyakán, S most általad magát embernek érzi, S felejti hajdan szenvedett baját. Mária Terézia volt és maradt Kazinczy számára az eszményi uralkodó. Nagyságát prózában is megörökítette, és még az elnemzetietlenedés miatt sem kesergett, amiatt sem, hogy a német viselet hódított teret. Mert: „így vala gondolkozásunkban is. De ész és természet győz az idők tévedésein, s e kettő megtaníta, hogy az idegen jót hasznos ugyan követni, de mássá változni mint aminek teremtve vagyunk, nem hasznos, nem eszes cselekedet." 6 5 Kazinczy ezzel kifejezésre juttatta, hogy a nemzeti identitás számára adottság és konstrukció. Nacionalizmus és kozmopolitizmus két messze visszanyúló európai diskurzusba illeszkedik. Az egyik a virtus-központú republikánus értékrendet képviseli, a másik a világkereskedelem jólétet ígérő frazeológiáját. (Herder például először ez utóbbit éltette, majd aztán ellene fordult.) 6 6 Berzeviczy a pénzdiskurzus elkötelezett híve volt, akkor is amikor támadta az osztrák gazdaságpolitikát, és akkor is, amikor a gyarmati helyzetből az összbirodalomba való szorosabb integrációval próbált kilábalni. Kazinczy pont fordítva, már 1793-ban a Lanessa ajánló levelében figyelmeztetett, hogy ha „cselekedeteinket nem fogja belső meggyőződés vezérleni," akkor „moralitásunk pengő érccé lesz". 6 7 Ehhez hű maradt élete végéig, akkor is, amikor amiatt aggódott, hogy „Amerika respublikanizálja magát, s így elszakadván tőlünk, pénz onnan hozzánk nem jöhet, s minket elöl a szegénység, és az, ami szegénység következése." 6 8 Hiszen közben a gyapjúkonjunktúra kihasználásával úgy, ahogy rendbe hozta anyagi helyzetét, ami aztán 1830 felé már kritikusabbá vált, mint valaha is volt. De azt is élete végéig hangoztatta, hogy Berzeviczynek Karthágóban, a kereskedő városban kellett volna születnie. És miként Róma nem békélt meg Karthágóval, Kazinczy és Berzeviczy sem; a virtus- és a pénzdiskurzus között számukra sem volt átjárás. Még akkor sem, ha Berzeviczy éppen az áruforgalommal kibontakozó anyagi jóléttől várta a moralitás színvonalának emelését. Kazinczy viszont úgy vélte, hogy Berzeviczy Herderhez hasonlóan a magyar nyelvnek és nemzetnek egyaránt „elenyészést jövendöl. Én pedig azt hiszem, hogy minthogy Európának dolgait filozófusi szellem (Geist) igazgatja, a magyar nép csak azért sem enyésze el, mert véle együtt egy sehol másutt nem találtatható, originális és szép nyelv veszne el." 6 9 Ugyanakkor Kazinczy is kereste a két álláspont harmóniáját, de csak versben: 6 5 Kazinczy Ferenc: Mária Therésia. Hébe, 1824. 19. 6 6 Harold Mah: Enlightenment Phantasies. Cultural Identity in France and Germany, 1750-1914. Ithaca, London, 2003. 8., 20-24. 6 7 A magyar játék-szín. Első esztendő. Pest, 1793. 3-4. 68 KFL XXII. 348. 69 KFL VIII. 35-36.
