Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Koszta László: A nyitrai püspökség létrejötte. (Nyitra egyháztörténete a 9-13. században) II/257
kori sírok módszeres feltárására ugyan évtizedeken keresztül nem került sor a mai Szlovákia területén, de a témában megjelent közlemények kétségtelenné teszik, hogy a magyarság korán megtelepedett Dél-Szlovákiában és Nyitra környékén. A 10. századra datálható — de azon belül pontosabban nehezen elhelyezhető —, a szakirodalomban gyakran honfoglalás koriként szereplő sírok 20-30 km-re Nyitrától északra terjedő területig mutathatók ki. A feltárt temetők több kisebb tömböt alkotnak. Ezek egyike Nyitra tágabb körzete. A honfoglalók első generációi a Mátyusföldön, a Vág és a Nyitra folyók közötti régióban és a Garam mentén (a torkolattól egészen Léváig) települtek meg.4 8 Sőt van olyan vélemény, mely szerint a honfoglalás után a Kisalföld Dunától északra nyúló területén, Galgóc és Nyitra vidékén telepedett meg a Léi vezette törzs.4 9 A magyarság korai megtelepedése a mai Dél-Szlovákiában természetesen nem zárja ki — mint ahogy a korabeli magyar szállásterületek bármely más részén sem — a korábban itt élt lakosság továbbélését. A bizonyos mértékű népességkontinuitás vitán felül áll. Ezt bizonyíthatja az egyébként germán eredetű Nitrava helyiségnév továbbélése.5 0 Ez különösen azért figyelemre méltó, mert a Kárpát-medencében csak néhány példa van a honfoglalás előtt településnév további használatára.5 1 Többen a Nyitra környéki templomok védőszentjeiben is a kontinuitás bizonyítékait látják, ami egyúttal a keresztény közösségek továbbélését, a keresztény vallás folyamatos gyakorlását is igazolná. Nyitra közelében két középkori településen Szent Kelemen titulusú templom tűnik fel már az Árpád-korban.52 Cyrill és Metód nagy tisztelője volt Szent Kelemen pápának. Krími missziójuk sation in Neutra i. m. 72-77.). Ján Lukacka szerint a mai Dél-Szlovákia területe, beleértve Nyitra vidékét is, csak valamikor a 10. század első harmadának végén került magyar fennhatóság alá, ami sokáig csak katonai megszállást jelentett. A magyar lakosság betelepedése csupán a 10. század második felében indult meg Géza fejedelemsége alatt. A 10. század közepéig fennmaradt a helyi morva igazgatási szervezet, amely élén a nagymorva arisztokrácia leszármazottai álltak (Ján Lukacka: Kontinuität der Besiedlung auf dem Gebiet des Komitats Nitra 9-13. Jahrhundert. Studia historica slovaca 18. [1994] 136-138.). 48 Anton Tocik: Flachgräberfelder aus der IX. und X. Jahrhundert in der Südwestslowakei. Slovenská archeologia 19. (1971) 135-176.; Neuizánszky Gábor\ A Kárpát-medence északi térségének régészete a honfoglalás korában. In: Honfoglalás és régészet. Szerk. Kovács László. Bp. 1994. 171-179.; Nevizánszky Gábor-. Ujabb adatok a mai Szlovákia honfoglalás kori településtörténetéhez. In: A magyar honfoglalás régészeti emlékei. Szerk. Wolf Mária, Révész László. Miskolc 1996. 274-275.; Gabriel Nevizánszky-. Das alt-magyarische Reitergräbfeld in Levice-Géna. Slovenská archeologia 54. (2006) 323-328.; Nevizánszky Gábor: A honfoglaló magyarság kutatásának időszerű problémái a mai Szlovákia területén. Gömörország 8. (2007: 4.) 4-16. 49 Léi szállásterületének hagyományára 1. Kézainál: SRH I. 167.; vö. Hóman Bálint: A honfoglaló törzsek megtelepedése. Turul 30. (1912) 94-95. és Kristó Gy.: Levedi i. m. 460-461. 50 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 349-350.; Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1978. 475.; Kiss Lajos: A honfoglalás és letelepedés a földrajzi nevek tükrében. In: Uő: Történeti vizsgálatok a földrajzi nevek körében. Piliscsaba 1999. 99. 51 A jelentősebbeket tekintve pl. Savaria (Szombathely), Sziszek (Siscia), Sirmium (Szerémség), 1. Kiss L.: Földrajzi nevek etimológiai szótára i. m. 610., 616. és 618.; Kiss Lajos: Pannónia helyneveinek kontinuitása. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk. Kovács László, Veszprémy László. Bp. 1997. 188; Kiss Lajos: A Kárpát-medence régi helynevei. In: JJő: Történeti vizsgálatok a földrajzi nevek körében. Piliscsaba 1999. 107. 52 Mocsonok (Sládeckovce) és Nyitrakér (Milanovce), 1. Mező András: Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Bp. 2003. 169.
