Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
A nemzetiség [Nationalismus] tart fenn s éleszt mindent. Egy nemzet sem érzi ezt oly erősen, mint a magyar s a tyrolisi." 6 3 A parasztságról szóló Berzeviczy-Kazinczy-vita a birodalmi alkotmányreformhoz és a nemzeti identitás kérdéséhez, és a róla szóló korabeli nagy európai diskurzushoz kapcsolódik. Csak ebben a szélesebb kontextusban értelmezhető. Paradox mozzanat lehet az, hogy a vitát — az egyetlen nyilvánosság előtti vitát az alkotmányosságról, a parasztság helyzetéről, a nemesi előjogokról, amelyekről a cenzúra más alkalommal nem engedett semmiféle diszkussziót — most a háttérből a titkosrendőrséggel szoros kapcsolatban álló Mednyánszky Alajos és Majláth János manipulálta, és mindezt olyan fórumon, amelynek szerkesztője, Hormayr nem érthetett egyet a Metternich-féle látszatalkotmányossággal, a mögötte rejlő centralizációval és a reakciós mozdulatlanság politikájával sem, és később miután ennek nem akart eszköze lenni, el is hagyta hazáját. Berzeviczy egész érvelésére jellemző valami alapvető kétértelműség: alkotmányellenes alkotmányos fellépést igenelt, mert elfogadta a szinte korlátlan uralkodói felségjogokat, mint jogforrást és olyan alkotmányos képviseleti rendszer felállítását várta el a főhatalomtól, amely végül is korlátozta volna őt magát. Alkotmányos abszolutizmust képviselt tehát, de elképzeléseiben egészen más arányokban oszlik meg a népképviseleti és az uralkodói hatalom, mint a korábbi és későbbi magyar programokban, és magában a gyakorlatban. Programjának részleteit mindig a címzettről való képzeteinek megfelelően alakította, a posztjozefinizmustól liberális bonapartizmusig terjedő politikai mezőn mozgott. Kísérletezése Lipótéra emlékeztet, gyakran hivatkozott is rá, dicsérte az 1790-es gyors kiegyezést, de miután a titkos-társasági technikákkal manipuláló császár sem ismerhette ki magát saját politikájában, Berzeviczy még kevésbé. Ferenc császár pedig aligha vette volna jó néven, ha atyja konstitucionalizmusára és azt kiegészítő machiavellizmusára emlékeztetik, olykor az alkotmány szó is ingerelte, orvosának például megtiltotta, hogy amikor egészségi állapota iránt érdeklődik, akkor a konstitúció szóval éljen. Berzeviczy ezért inkább II. Józsefet idealizálta, akit korábban, még életében, élesen bírált, és olyan némileg alkotmányos politika előképének akart megtenni, amelyet a császár életében elvetett. Ezzel szemben Kazinczy a császárról, Józsefről, akinek kezdeti karrierjét köszönhette a nyilvánosság előtt nem nyilatkozott, magánfeljegyzéseiben kárhoztatta: „A József felvilágosodottsága hadnagyocskai felvilágosodás volt, s igen gyakran csak pajzánság." 6 4 Kazinczy a nyilvánosság előtt Mária Teréziát idealizálta, mint törvénytisztelő alkotmányos uralkodót: Tisztelted a törvényt és önmagad, És a midőn javad, s a nemzeté, Kívánni látszott a nagy áldozást, Kérél s parancsolál, de nagy valál hazudni. Szent volt előtted a mi szent. Az oltár Nagy fényben csillogott; a más hitűek 6 3 Erdélyi Múzeum IX. Pest, 1817. 189-190. 6 4 MTAKK, K 605, Kazinczy Ferenc szabadkőműves iratai, 57.
