Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3

mával. „Az igazi patriotizmus kész az önhasznot az államnak feláldozni. Bár ez nem is szükséges, a privilegizáltak vesztesége nélkül felemelhető a királyi hatalom és a nép, és ez a fő szükséglet, ez az istváni alkotmány szelleme."

5

9 Ugyanakkor: „Minden alkotmány, még a rossz is, szent és engedelmeskedni kell neki, amíg törvényesen fennáll." De nem lehet örök, „minden alkotmánynak fejlődnie kell". A magyarországit europaizálni kell, közelíteni az osztrák monarchiához, „és ezt a nemesség kiválóan megteheti az országgyűlésen, jelenlegi állapotában is" — mint a fogalmazványban olvassuk: — „ezen az úton",

6

0 a megjelent cikkben viszont: „tisztán alkotmányos úton".

6

1 És ezt már alighanem Hormayr írta be. Mert mint osztrák nacionalista maga is alkotmányosságot igenelt, és azt az osztrák nacionalista vonulatot képviselte, mely számára a magyar alkotmányosság valamiféle segítséget nyújthatott volna az osztrák alkotmányos törekvésekhez, amit viszont nem lett volna célszerű feszegetni. Hiszen mint mindenki, Hormayr maga is játszotta a saját játszmáját. Az összbirodalmi lojalitást az egyes tartományok és országok, valamint népeik lokálpatriotizmusának, mérsékelt nacionalizmusának ápolásával akarta biztosítani. A nemzeti kérdésben Hormayr és Berzeviczy szembe is kerültek egymással. Berzeviczy 1817. május l-jén összbirodalmi centralizáció felé mutató hitvallást tett. Korábbi hungarus szupraetnikus „nacionalizmusát" az egész Habsburg Birodalomra kiterjesztette, hungarus tudatát gesammtaustriacus formulává stilizálta át. Összbirodalmi latin hivatalos nyelvhasználatot javasolt: „Ez az államnyelv az államnemzetet fejezné ki, és előmozdítaná az államnacionalizmust, amelyet előnyben kellene részesíteni a nyelvi nacionalizmussal szemben" Ez utóbbi ugyanis „önimádat," mely „az államnak és a kormányzatnak ritkán használ, gyakran árt, és mindig akadály az állam magasabb és nemesebb céljai, valamint az állam által boldogítandó emberiség előtt." A nemzetiség fogalmát ugyanis — Berzeviczy szerint — nem szabad összekötni a nyelvvel és az eredettel; a nemzetiség — szerinte — államjogi fogalom. „A kormányzat, a közigazgatás egysége a szokások, a törvények és a gondolkodás egyformaságához vezet és ez teszi a különböző népeket államnemzetté, még akkor is, ha különböző nyelveken beszélnek; és ezzel a nemzetiséggel beérhetjük, mivel az eredetit elvesztettük." Hiszen az európai nemzetek és népek korábbi nemzetek és népek összeolvadásából születtek.

6

2 Hormayr természetesen közölte Berzeviczy vallomását, de Kazinczynak írt levelében valósággal pellengérre állította saját szerzőjét: „Egészen szívemből van az kiírva, amit az úr a nemzetiség és kozmopolitizmusról ír. Ezen utolsót halálban gyűlölöm. Megfojt az egészen minden polgári, minden katonai virtust, s csak azon nyomorultak mentsége, kik a magok körökben semmi Jót s nagyot vagy véghez vinni nem tudnak, vagy nem akarnak. 5

9 Von und für Ungarn. Archiv, 168. 6

0 Ungarische Constituzion. OSZKK, Fol. Germ. 1160. 12.v. 6

1 Von und für Ungarn. Archiv, 169. 6

2 Gregor von Berzeviczy: Etwas über Nazionen und Sprachen. Archiv, 1817. jún. 60-11. 287-289. A cikk fogalmazványainak lelőhelye: MOL, P 53 130. es. 128. sz.