Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3

kívül van hatáskörén, és eleget törte a fejét 1794-ben a nagy változáson. Vi­szont bírálatában felemlegette „a tehetséges, szerencsétlen Hajnóczy"-t, példa­ként arra, hogy nem nemes is viselhetett hivatalt. Hajnóczy megemlítése bátor tett volt, és szintén túlmutat a feudális helyzet szépítgetésén. A nagy vita tanulsága és lényegese mozzanata az, hogy a paraszti sors elemzése és reformja is csak átfogó alkotmányos reform részeként értelmezhe­tő. Berzeviczy Gergely a maga sajtókampányában is csak egy mozzanat. Leg­fontosabb 1817-es cikke a magyar alkotmányról szólt. Amikor ezt megküldte az Archiv szerkesztőjének, akkor kikötötte, hogy „nagyon névtelenül kell megje­lennie". Tisztában volt a téttel, és jelezte is, hogy a magyar alkotmány „olyan vezérszavak" közé tartozik, amelyeket „félhomályban tartanak, sokféleképpen fejezik ki az érdeket, összefonódnak az uralkodó eszmékkel, és szent külszínt öltenek, amit tiszteletben kell tartani". Csakhogy szerinte nem egy, hanem hat magyar alkotmány volt, és ezeknek bemutatásával szerinte „eltűnik az affek­tált állandóság," tehát más szóval: az alkotmány sérthetetlenségére való hivat­kozás érvényét veszti, tehát más szóval: az alkotmány sérthetetlenségére való hivatkozás érvényét veszti. Es a lényeg: „Ha Magyarországon ismert lenne, hogy a kormányt jozefinista szellem lelkesíti, akkor jó néhány hang szólalna meg a jó ügy érdekében. Most sok függ a felülről jövő impulzustól. Ha a kor­mány a szívén viselné azt, hogy Magyarországot odavigye, ahova lehetséges, a nagy, átfogó nyereséghez; ha valóban az előkészület már folyamatban volna, sok minden egészen másképpen nézne ki." Ugyanakkor Berzeviczy Gergely nem volt biztos abban, hogy érvelése mértéktartó és taktikus, ezért arra kérte Hormayrt, hogy javítson és enyhítsen a szövegen. 5 5 így „A magyar alkotmány" című cikke „Magyarországról és Magyarországért" címmel jelent meg. 5 6 Nem egy helyt szóról szóra egyezik a „Magyarország panorámája" című munka kéz­iratával. A szerző nyilván nemcsak azt mérlegelte gondosan, hogy mit vesz át, hanem azt is, hogy mit húz ki a fogalmazványból. Például annak fejtegetését húzta át, hogy „az emberi nem fejlődésével lépést tartani, ez az állambölcses­ség". 5 7 Más esetben — feltehetően — a cenzor írt hozzá. Például ahhoz a rész­hez, amely jelzi, hogy a Birodalom túl van a veszélyen, „A megújított, jól kikere­kített Monarchia dicsőségesebb, mint valaha. Mi lesz Magyarországgal? Itt még a Monarchia megkétszerezheti az erejét!" — olvassuk a fogalmazványban. 5 8 A megjelent változatban a két utolsó mondat helyett ez áll: „Heil Metternich und Schwarzenberg! ! " Berzeviczy Gergely egyébként igen taktikusan jelezte céljait, hogy az ud­vart ne sértse meg, és a nemességet se idegenítse el teljesen. Viszont ez nem si­kerülhetett ellentmondások nélkül. Ami a Birodalomhoz való viszonyt illeti, Berzeviczy Gergely politikushoz méltó módon sejtelmes. Szerinte a Pragmatica sanctio már „amalgamálta" Magyarországot az osztrák Monarchia többi álla-OSZKK, Levelestár, Berzeviczy Gergely ismeretlennek, 1817. febr. 14. tisztázat. 5 6 Ungarische Constituzion. OSZKK, Fol. Germ. 1160.; Von und fúr Ungarn. Archiv für Geo­graphie, Historie, Staats- und Kriegskunst, 1817. ápr. 2-7. 40-42. sz. 162-169. 5 7 Ungarische Constituzion. OSZKK, Fol. Germ. 1160. 2.v. 5 8 Ungarische Constituzion. OSZKK, Fol. Germ. 1160. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents