Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
nye. Spanyolország, Portugália, Törökország nem példa. „Oroszországban a kormányzat erősen lép fel a parasztok érdekében. Az Osztrák Császárságban is ez a tendencia, és minden felvilágosult kormányzat ezt teszi mind méltányosságból és emberiességből, mind politikai megfontolásból. Mert ahol milliók ereje rejlik, és ahol sok van, ott szükség esetén sokat találnak." Kazinczy kifogásolta, hogy amikor behozták az urbáriumot, akkor csak a jobbágyokat kérdezték meg, hogy igenelik-e a szabályozást, ami azt jelzi, hogy „a humánus kormányzat nem a földesurak előnyére cselekedett, és* mivel számos községben máig ellenállnak az urbáriumnak, és a korábbi normához akarnak igazodni, ez arra utal, hogy a parasztok sorsa az urbárium előtt nem volt egészen afrikai". Berzeviczy viszont arra hivatkozott, hogy a parasztokat sok helyt félrevezették. „Urbáriummal vagy anélkül a paraszt helyzete olyan, hogy nem jó a királynak, a hazának és a magának a földesúrnak sem. Minél erősebb és gazdagabb a paraszt, annál hasznosabb a királynak, a hazának és a földesúrnak." Még sorolhatnánk hosszan az érveket és az ellenérveket, egészen addig, amíg személyeskedéshez nem vezettek. De csak elterelné a figyelmet a lényegről, amit Berzeviczy Napóleonnak szánt alkotmánytervében világosabban kifejtett, éspedig azt, hogy a parasztoknak át kell engedni tulajdonként az úrbéres jellegű földet. Ennek bővebb kifejtését kerülte, Kazinczy (-Rumy) pedig még inkább, amikor nem a feudalizmust védte, mint rendszert, hanem a fennálló helyzetet szépítgette. És ezt sem 1810-ben nem bánta meg Kazinczy, sem most 1817-ben. Kazinczy többször szóvá tette leveleiben, hogy nem nyilatkozhat szabadon. De nem csak a sorok között, hanem olykor viszonylag egyértelműen kifejtett valamit elképzeléseiből. Még 1810-ben arról írt Rumynak, hogy Berzeviczy Gergely elhallgatja a paraszt helyzetén javítani akaró nemesi törekvéseket, azt, hogy Máriássy István a diétán a tized és a kilenced elengedését javasolta, 1807-ben Ragályi István a jobbágyok számára a tulajdonszerzés kérdését vetette fel, 1792-ben a nemesség az útkészítés terhét bizonyos feltételekkel magára akarta vállalni, végül 1793-ban a Zemplén megyei gyűlés egyhangúan megszavazta a nem nemesek számára a megyei tisztségviselés lehetőségét. A nagy kérdés a fennálló rendszer lebontása. Mert „hogy a feudális rendszer gótikus intézmény, ezt ki nem tudja", — de hogyan és miként tudja? Ezt a kérdést nagyon óvatosan, szinte csak célzásszerűen jelezte Kazinczy: „Vajon azáltal, hogy a parasztnak és a nem nemesnek lehetővé teszik a tulajdonszerzés képességét, a nemesség kasztja semmit, keveset, sokat vagy mindent veszítené — (a nemesség félelme az urbárium bevezetése miatt szintén túlzott volt, az idő megmutatta, hogy nem volt olyan szörnyű, mint képzelték) — , vajon a haza nyugodt, erőszakmentes, szabad forradalom (tehát nem forradalom) által, amely ezeket a dolgokat napi rendre tűzné és megváltoztatná, nyerne vagy veszítene, szintén szembeszökő."5 4 A kanyargós okfejtésből egyértelmű a következtetés: Kazinczy a fokozatos reformpolitika híve, ennek a fóruma a törvényhozó hatalom. Erre a forradalom nélküli forradalom igenelésére már nem tért ki, mert úgy érezhette, 54 KFL VI. 209-211.
