Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201
határozata sem realizálódik, az a turizmussal kapcsolatos párthatározatokat hiteltelenné teszi, az addigi erőfeszítéseket jelentős mértékben lejáratja. Az ülésen elhangzottakat végül Kádár foglalta össze.13 5 Szerinte abban mindenki egyetértett, hogy az idegenforgalom fejlesztése hasznos politikailag és gazdaságilag is. Egyes kérdésekben azonban további tájékozódást, konkrétabban kidolgozott tennivalókat, intézkedési javaslatokat tartott szükségesnek, azzal, hogy azokat terjesszék ismét a Politikai Bizottság vagy a Minisztertanács elé, de inkább utóbbit javasolta. Az újabb jelentésben a fő célkitűzéseket is meg kell jeleníteni, „hogy eddig mi volt jó és a továbbiakban mit akarunk." Ezzel kapcsolatban az illetékeseknek el kell dönteniük, mely kategóriában, milyen utasokat, milyen részarányban akarnak Magyarországon látni, a fejlesztéseket pedig ez határozza meg, tette hozzá. Kádár bár látszólag visszautalta a kérdés eldöntésének ódiumát az illetékes apparátushoz, úgy tette ezt, hogy közben meghatározta elvárásait, melyek hatalmi pozíciójából kifolyólag mindenkire nézve kötelező erővel bírtak. Állásfoglalásából az is világossá válik miért volt képtelen a pártközpont egyértelműen elkötelezni magát a turizmus fejlesztésének helyes iránya mellett éveken át. A fejlesztések általa kívánatos irányát a következőképpen körvonalazta. „Ez azt jelenti, hogy kell nagyon komoly pénzt fizető emberekre is bazírozni ... azonkívül bizonyos meghatározott kereten belül kell lehetőséget biztosítani olcsó turizmusra is, de hogy mennyi az arány, azt nekünk kell meghatározni." Egyetértett Kállai Gyula azon véleményével, hogy Magyarországra nem a leggazdagabbak érkeznek, amit az illetékeseknek szintén mérlegelni kell. A rá jellemző egyszerűséggel, de eredetiséggel fogalmazta meg ezzel kapcsolatos álláspontját is. „A nyugatiak azt is látják, hogy Magyarországon potom áron lehet üdülni. Azt is látják, hogy túl nagy bécsi-szeletet adunk. Szinte lelóg a tányérról." A turizmus lényeges összefüggéseinek, szerteágazó problematikájának felismerését egyrészt akadályozta a pártvezetésnek a szektorral kapcsolatos információ és ismerethiánya. A szakmaiságot háttérbe szorító profán megítélésen túl tovább rontották az objektív értékelés lehetőségét a mélyen rögzült ideológiai alapelvek is. „A helyi lakosság érdekeltségét is meg kell vizsgálni, de bizonyos dolgokat figyelembe kell venni. Nálunk nem lehet a helyi lakosságnak úgy érdeke az idegenforgalom, mint a kapitalizmusban." Ezért további tájékozódás mellett — a politikai, gazdasági célok pontosabb meghatározását követően — ki kell dolgozni a szocialista viszonyok között érvényesíthető érdekeltségi kereteket is, fejezte be a főtitkár mondanivalóját. Kádár diktatórikus hatalmából fakadóan megnyilatkozása nem csak önnön, hanem rendszere sajátos, korlátolt és korlátozott pragmatizmusának újabb megnyilvánulását is jelentette. A turizmus összes lényegesnek vélt vonatkozásában egyfajta „kispolgári" középutat tartott követendőnek, ahogy oly sok kérdésben.13 6 A PB tagok többsége nem ismerte fel a turizmus fejlesztése előtt emelke-135 Ebben az időszakban egyértelműen kezében tartotta a vezető testületeket. Hozzászólásai szinte minden esetben összecsengtek a határozatok szövegeivel, ez érzékelhető ezen anyag kapcsán is. Lásd: Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza I—II. Bp. 2003. II. 106-107. 136 Bármilyen kérdésről legyen szó a kádári vezetés egyik fő ismérvévé vált az ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit „kispolgári" álláspont követése. Lényegében ez határozta meg a turizmus
