Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201

zá — azonban a továbbiakban a számszerű növekedés helyett a bevételek emelését kell elsődlegesnek tekinteni.13

2

Ugyanakkor kifejtette, hogy a „romantikus nézeteket" valló „idegenforgalmi elvtársakkal" szemben fel kell lépni, akik a turizmus támogatását „honmentésnek" tekintik és teljesíthetetlen követelésekkel lépnek fel. Nemes Dezső pedig egyszerűen túlzottnak tartotta az idegenforgalom körüli mizériát, szerinte nem lehet a külföldi turisták érkezését úgy beállítani, mintha ettől függne az ország sorsa.13

3 Ami a szállodafejlesztéseket illeti Kádár az iránt érdeklődött, mit jelent, hogy 1965-ben a szállodai férőhelyek száma nem növekedett. Nem épült olyan férőhely, ami üzembe lépett volna, vagy valami kiesett? Azt a választ kapta, hogy bár 1965-ben épülnek szállodák, de nem lépnek be a forgalomba. Nyers Rezső ehhez hozzáfűzte, hogy értesülései szerint sincs minden rendben a szállodafejlesztési programmal. Bár a Gazdasági Bizottság elfogadott egy 7500 szállodai férőhelyre vonatkozó javaslatot, lehet, hogy a keretösszegből csak 6000-et tudnak kihozni, mert tudomása szerint csak reprezentatív szállodákra törekszenek. Kifejtette, hogy a rendelkezésre álló forrásokból ki kellene hozni a tervezett 7500 férőhelyet, úgy, hogy első-, másod-, vagy akár harmadosztályú közös fürdőszobás férőhelyek létesüljenek. Ennek ellenére a továbbiakban a mennyiségi szemlélet helyett maga is a bevétel orientált turisztikai koncepció felé való elmozdulást támogatta. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke egyértelműen a minőségi szolgáltatások felkarolását támogatta. Ehhez hozzátette, hogy bár a szállodafejlesztések előkészítése a vonatkozó határozatnak megfelelően folyik, problémát jelenthet, hogy az „előrehaladással" drágulnak a szállodák. A jövőben pedig a gyógyszállók létesítése, a „luxus" kivitel tovább növeli a költségeket, de a ráfordítások a devizabevételek növekedésével meg fognak térülni, nyugtatta meg a kedélyeket. Sebes Sándor belkereskedelmi miniszterhelyettes ennek kapcsán elmondta, hogy valóban felmerült, ne a számszerűségre törekedjenek, hanem a minőségre és esetleg lassabban fejlesszenek. De a Gazdasági Bizottság 7510 férőhelyről szóló határozata önmagában is csak lassú fejlődést biztosít. Ráadásul források hiányában még ennyi sem fog megvalósulni, mivel a Tervhivatal 800 millióban jelölte meg a keretet, miközben a fejlesztések körülbelül 1,7 milliárd forintos beruházást igényelnének.13

4

Azaz figyelembe véve a szűkös forrásokat, a szállodaépítési program minden további módosítása, például gyógyszállók építése, a tervezett férőhelyszám növekedés megvalósítását veszélyeztetné. Végül Sebes Sándor arra is figyelmeztetett, hogy ha a Gazdasági Bizottság újabb 132

Egyúttal nem a huszonöt millió bejövő devizaforintot nevezte a turizmus igazi pozitívumának, hanem, hogy a dollárt, rubelt olcsóbban termeli ki, mint az áruexport. Előnyösnek értékelte azt is, hogy az idegeneknek a magyarokétól eltérő fogyasztási struktúrájából az államnak nagyobb jövedelme származik. Emellett, ha egy nemzetközi tárgyaláson Magyarország ázsiója jó, abban szerepe van az idegenforgalomnak is fejtegette a KB gazdaságpolitikai titkára. Uo. 133

„Helyes lenne, ha „felszámolnánk azt a rendkívüli, túlzott hajbókolást, ami a nyugati emberek előtt van. Normális propaganda kell. De ami most van, az hasra esés." Uo. 134

Ugyanakkor jelezte, hogy további kiegészítő, infrastrukturális beruházásokra is nagy szükség van „mert tarthatatlan, hogy a szállodák textiljeit Budapestre hozzák fel tisztításra." Uo.