Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201
a belkereskedelem, illetve a szállodai beruházásokért felelős egyéb szervek kérni fogják a Duna parti szállodasor építésére vonatkozó még 1959-ben született MT határozat módosítását, amelynek megvalósítása érdekében egyébként sem történt sok minden addig. Konkrétan ez azt jelentette, hogy 1156 állandó (téli-nyári) férőhelyet helyeznek üzembe Budapesten és a megyeszékhelyeken a második ötéves tervre elfogadott 1450-ből.6 1 A fennmaradó beruházási összegből pedig további 1142 idényjellegű helyet létesítenek. Összesen tehát Budapesten és a Balatonnál 2298-as kapacitásbővítést tartottak lehetségesnek. Az új célkitűzések több okból kifolyólag elnyerhették a bürokratikus apparátus tetszését. Egyrészt olcsóbban épített szobákkal kecsegtettek, másrészt felvetették annak a lehetőségét, hogy a szűkös forrásokból a befogadóképesség nagyobb arányú növelését érjék el, azaz a biztosított keretből túlteljesítsék az ötéves terv előirányzatát. Az elgondolásokat egyetértésben az Országos Tervhivatallal a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei az év nyarán a Központi Bizottság Allamgazdasági Osztálya elé terjesztették, kérve annak utólagos tudomásulvételét.6 2 A fenti döntések ellenére azonban továbbra sem rendelkezett az ország megfelelő szinten kimunkált idegenforgalmi koncepcióval. Inkább arról volt szó, hogy informális döntések során spontán formálódtak ki azok a keretek, amelyek azután a központi szervek részéről is elfogadásra kerültek. A tömeges forgalomra építő, idényjellegű turizmus favorizálása egyben a Balatonnak a korábbiakban tervezettnél nagyobb arányú fejlesztését is megkövetelte. Azaz a forrásokat — figyelembe véve a tó elmaradott turisztikai infrastruktúráját, egyébként teljes mértékben igazolhatóan — területileg is átcsoportosították. Ugyanakkor a jelentősebb budapesti beruházások, mindenekelőtt a Duna parti szállodasor építése — legalábbis e tervidőszak vonatkozásában — végképp lekerült a napirendről. Annak ellenére, hogy a szakma a főváros idegenforgalmi hagyományai és adottságai, illetve már- már katasztrofális szállodahelyzete alapján ezt tekintette elsődleges fontosságúnak.6 3 Figyelembe véve, hogy eddig az apparátus a turizmusfejlesztés terén nem sok eredményt tudott felmutatni, meglepő gyorsasággal indultak meg az elfogadott módosítások szerinti konkrét fejlesztések. Ebben jelentős szerepe lehete-61 A továbbiakban Budapesten is idényjellegű szállodák építését javasolták oly módon, hogy azok szükség esetén, télen is felhasználhatók legyenek. Azt azonban nem részletezték a javaslattevők, hogy ez pontosan mit jelentene. Uo. 62 Közölték többek között, hogy könnyű, főleg előre gyártott elemek felhasználásával már az 1962-es nyári idényre újabb szállodák épülnek, 276 férőhelyes kapacitással. Az épülő típusszállodák kétágyas, fürdőszobás, beépített szekrényes, erkélyes szobáikkal a külföldiek igényeit is kielégítik, ugyanakkor építésük gyors, olcsó, ami azonban nem megy tartósság rovására, érveltek a Belkereskedelmi Minisztérium részéről. Uo. 63 Annak ellenére, hogy a főváros jelentette az ország egyetlen nemzetközi vonzerejű, abszolút versenyképességű területét, Budapesten 1960-ban is mindössze 3531 szállodai férőhely állt rendelkezésre, míg Prágában már 1956-ban körülbelül 6000. A szakemberek Budapesten mintegy 7200 új szállodai hely megteremtését tartották szükségesnek ahhoz, hogy elkerülhessék az olyan kínos eseteket, mint amikor nagyobb nemzetközi események alkalmával a „külföldi vendégeket a Római-parti kabinokban, hálókocsikban kellett elhelyezni, vagy a sztálinvárosi Aranycsillag szállodában voltak kénytelenek lakni." Dr. Markos B. - Dr. Kolacsek A.: Idegenforgalom i. m. 119-125, ill.: 169, 208.
