Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201
elhelyezésére alkalmas szálloda felépítését tervezte be. Mivel a fogadóképesség növelését minden további fejlesztés kulcskérdésének tekintették, a szűk beruházási kapacitások ellenére is kívánatosnak tartották három, összesen 2000 ággyal rendelkező szálloda megépítését. Ezt — megfelelő politikai elhatározás mellett — kedvező tőkés hitelből vélték megvalósíthatónak.5 2 Egyértelmű választ javaslatukra azonban ők sem kaptak. Ezzel a „kör bezárult". A pártvezetés részéről megnyugtató megoldás a problémák felismerését és továbbítását követően sem született. A második ötéves tervről szóló törvény végül a következőképpen fogalmazott a turizmus fejlesztéséről. „Az idegenforgalom és a belföldi szükséglet jobb kielégítése érdekében 1450 szobával kell növelni a szállodai férőhelyek számát, elsősorban a meglévő szállodák bővítése és korszerűsítése útján, főként Budapesten és a Balaton mentén. Vidéken legalább hét szállodát kell üzembe helyezni, illetve bővíteni."5 3 1960-61 fordulóján tehát — akárcsak három évvel ezelőtt —, továbbra sem voltak ismeretesek a politikai elit turizmusfejlesztéssel kapcsolatos célkitűzései. Bár elvileg egyre fontosabbá váltak a gazdaságos devizabevétellel kecsegtető beruházások, a pártvezetés egyelőre kitért az újra és újra eléje kerülő döntési igények elől. A turizmusban érintett párt- és állami szervek pedig egységes álláspont hiányában egy adott szinten túl inkább akadályozták, mint előmozdították a továbblépést. Ráadásul a szektor a beruházási javakért folyó versenyben más, szocialistábbnak tekintett ágazatokkal szemben jelentős hátránnyal indult. A tervezési apparátus szemében komplexitása, illetve tercier jellege idegenül hathatott, ami kiütközött az idegenforgalmat alulértékelő álláspont kapcsán. Végül valóban nem rendelkezett megfelelő gazdával. Az Országos Idegenforgalmi Tanács számára nem voltak biztosítva a fejlesztésekre alkalmas eszközök, például tervhatósági jogkör.5 4 Megfelelő elhatározás és idegenforgalmi politika nélkül a szektor és ezen belül a szállodafejlesztések jövője tehát a következő öt év vonatkozásában is igen bizonytalanak tűnt, miközben a forgalom évről- évre dinamikusan emelkedett. Hiába figyelmeztetett a szakma, hogy a turizmusból származó előnyök csak úgy kamatoztathatók megfelelően, ha az állam kialakítja lehetőségeinek, céljainak megfelelő idegenforgalmi politikáját és aztán ennek figyelembe vételével határozzák meg az illetékesek a konkrét feladatokat. „Az egyre szélesebb területeket behálózó idegenforgalmi világversenyben csak az idegenforgalom lényegét ismerő, céltudatos, gyakorlati munkával lehet eredményekre számíta-52 „Az erre vonatkozó tárgyalások megkezdődtek, kedvező alakulásuk esetén megfontolandó a szállodakapacitás csak ilyen módon fejlesztése." A tőkés országokkal folytatott forgalom politikailag és a deviza kitermelés szempontjából is előnyös, még ha túlzóak is azok az elképzelések, amelyek az idegenforgalom fejlesztéséből a fizetési mérleget jelentősen befolyásoló eredményeket várnak, szólt a Pénzügyminisztériumétól némileg eltérő álláspont. MOL-M-KS 288. f. 25/1960/5. ő. e. Ipari és Közlekedési Osztály: Tájékoztató jelentés az idegenforgalom alakulásáról. 1960. október 13. 53 1962. II. törvény a Magyar Népköztársaság második ötéves népgazdaság fejlesztési tervéről az 1961. január 1-től 1965. december 31-ig terjedő időszakra. 79.§. 19. Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye 1961. Bp. 1962. 54 Az általunk eddig idézett előterjesztésekből is látható, hogy az OIT az idegenforgalommal kapcsolatos vitákra legfeljebb közvetett befolyással rendelkezett
