Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
királyi előadások miként fejtik ki az egész országot súlyosan érintő devalváció előnyeit. Majd később hasonló szenvtelenséggel jelezte, hogy a követi kar szerint a devalvációval az ország vagyonának 4/5-e elveszett. Saját véleményét nem fejtette ki. Abban a kérdésben sem, hogy a követek felvetették a miniszteri felelősség követelményét. Amikor viszont a nemesség az állami adópréssel szemben parasztvédő szerepet játszott, már megjegyezte: „mint általában szép szavak, és csak szavak". Az országos sérelmek kapcsán csak a magyar nyelv kérdésében nyilatkozott meg hosszabban, a magyar nyelv hivatalossá tételét célzó igyekezetet úgy minősítve, hogy „vesszőparipa, és annak is kell maradnia". Jellegzetes nemesi anti-arisztokratizmusra is utal az a javaslata, hogy a Nemzeti Múzeumot „méltányos lenne Museum Hungáriáé Josephinumnak nevezni," így ugyanis Széchényi Ferenc érdemeit lehetett volna kisebbíteni, és a nádorra való utalással az udvar szerepét erősíteni, igaz — Berzeviczy talán nem tudta — a nádor éppen az udvarral szemben védte — a maga módján — az alkotmányt. Berzeviczy alaptézise: az alkotmány csak „lepel". „Mert sok remek, felvilágosult, nagy tudású, nagylelkű ember vett részt ezen a diétán, olyanok, akik nemcsak nemesek, hanem valóban nemesen gondolkodtak, de egy elkülönült kiváltságos kaszt elmossa az egyesek egyéniségét, és nem ritkán ellentétes karaktert vesz fel." A diéta már nem más, mint „a megyei követek diktatúrája", önzésük „a patriotizmus álarca" mögé bújik, „a kapitalisták túlereje" érvényesül, ugyanis „a diéta hitelezőkből és adósokból áll". Viszont a kivételről, a sok másként gondolkodóról nem tudunk meg semmit. Úgy tűnik, mintha ezek összefogásában nem bízott volna, mintha ők csak egy felülről jövő fordulatban segédkezhettek volna. És úgy tűnik továbbá, hogy nem tudott a nádor reformtörekvéseiről. Márpedig József nádor elő vetette az 1785-ös kancelláriai elaborátumot, olyan komoly reformokat tervezett, amelyek az 1790-es évek bizottsági javaslatait teljesítették volna ki. Némi — a magyar rokonszenveket biztosító — demagógiával pedig felvetette a Monarchia egészének hungarizálását: alkotmányossá tételét, olyan formán, mintha a magyar alkotmányt terjesztenék ki. Ugyanakkor a nádor igyekezett mozgósítani az 1790-es évek politikai vezéreit is. Nem tudni, hogy Berzeviczyre számított-e vagy sem. Kazinczy viszont „szívből" sajnálta, hogy Berzeviczy nem jutott ki a diétára, mert ott „sok jót tehetne"; de „ez az ember eltréfálta saját szerencséjét."45 Talán azzal, hogy már a nádor feje fölött átnyúló bécsi kormánykörökkel kereste a kapcsolatot, olyannyira, hogy már be sem érte az Armbruster-félékkel, hanem azon törte a fejét, miként tudná a három császár a kereszténység egységét visszaállítani... Aztán a bécsi kongresszusnak tett javaslatot a világkereskedelem fellendítésére, a Szepességet is integráló az észak-déli forgalom biztosítására. 1816-17-ben viszont megint felvetődött az alkotmányreform ötlete. Metternich tervezetét azonban Őfelsége ki sem bontotta a borítékból.4 6 Berzeviczy viszont egyfajta eufóriában kezdett értekezni a Hormayr-féle Archiv ban, és megírta élete főművét „Magyarország panorámájá"-t, amelynek előszavát 1818-ban úgy 45 KFL IX. 153. 46 Alan Sked: The Decline and Fall of the Habsburg Empire 1815-1918. London, 2001. 25-30.
