Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
össze a kozmopolitizmusra hajló, és mélyreható társadalmi reformot igenelő patriótával. Sinkó Ervin mesteri Kazinczy-esszéje szerint a vita „a magyar hazafiságot, a magyar nemzeti koncepciót illetően voltaképpen Kazinczy konfliktusa Kazinczyval", tehát a nacionalista a hajdani jozefinistával, azaz önmagával - a poszt-jozefinista Berzeviczyvel, mint a maga kozmopolita alteregójával vitatkozott.3 9 Nem kétséges, hogy Kazinczy maga is karrier-jozefinista volt, amikor mint tanfelügyelő József császár nyelvrendeletét szinte dicsőítette, hogy aztán néhány év múlva a magyar nyelv hegemóniáját hirdesse. Mégis Sinkó jellemzése még inkább érvényes Berzeviczyre, mert ha valaki, akkor ő volt a színeváltozások embere, vagy ha nem, akkor ő az, aki ezt a legalaposabban dokumentálta. Marczali Henrik, miután kezébe került Berzeviczy Gergely 1790-es értekezése az angol királyt választó független Magyarországról, és emellett a Napóleon számára készített alkotmányterve, valósággal visszarettent. „Hiába, a politika még a tudós, sőt a lelkiismeretes ember ítéletét is megrontja" — írta őszinte elborzadással. Még jobban beleborzongott volna, ha ismerte volna Berzeviczynek a nemesi felkelés eltörléséről szóló művét, amelyet a nádornak és Károly főhercegnek is eljuttatott, főleg ez utóbbitól várva a kemény fellépést. De aztán a historikus mérlegelte a nemes szándékokat, és enyhítette ítéletét, úgy vélve, hogy Berzeviczy Gergely ezen írásai „mutatják, hogy politikai, társadalmi ideáljaival szinte egyedül állott e hazában. Mutatják, hogy se ereje, se reménye ahhoz, hogy eszményeit honfitársai által valósíthassa meg. Oly nagy a távolság a való és ábrándjai közt, hogy azt csak idegen hatalommal, deus ex machinával hidalhatja át."4 0 Valójában Berzeviczy sajátos értelmiségi pozíciót próbált kialakítani, ő lett a magántársasági demokratikus kultúra teoretikusa. 1795-ben Budát nemcsak azért hagyta oda némi megkönnyebbüléssel, mert ezzel megúszta az esetleges vizsgálatot „jakobinus" kapcsolatai miatt, hanem úgy érezte, hogy kakaslomnici magányában nyugodtan dolgozhat. Ugybuzgalmában még gazdaságát is elhanyagolta. Első értékezésével, az osztrák gazdaságpolitika bírálatával helyi körökben némi népszerűségre is szert tett, és aztán különösen azzal, hogy többször is kísérletezett szűkebb hazája, a Szepesség világkereskedelembe való bekapcsolásával. Néhány vállalkozó szellemű társával Lengyelországot is beutazták, hogy felmérjék a tokaji bor piacát. De az 1797-es nemesi felkelés szervezésébe, a sok fizikai megerőltetésbe majdnem belehalt. Az 1802-es diétára nem választották meg, megyei álláshoz sem jutott, pedig mintha még továbbra is — H. Balázs Éva kifejezésével élve — „szinte mániákusan" hivatalnok szeretett volna lenni,4 1 és várta, hogy netán érdemcinek megfelelő magas állást kap. Közben elkészült a parasztság helyzetének elemzésével, ami kemény vádirat lett a rendszer ellen, és egyértelműen a feudális rendszer eltörlését sugallta. A munka kéziratban terjedt. Máriássy Józsefhez is eljutott egy példány, aki anélkül, hogy szólt volna a szerzőnek 1806-ben Lőcsén egyszerűen kinyomattatta. Már csak a címlap hiányzott, amikor meghívta Berzeviczy Gergelyt ebédre, és egy 39 Sinkó Erűin: Magyar irodalom. I. Novi Sad, 1963. 251. 40 Marczali Henrik: Berzeviczy Gergely államiratai. Budapesti Szemle, 1907 132.k. 370.sz. 47., 53. 41 H. Balázs: Berzeviczy, 138.
