Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
detileg amerikai-brit elképzelésre ferde szemmel tekintett Párizs, a német atomfegyverkezés programja senkit sem lelkesített igazán, az amerikai javaslat nyugatnémet támogatása pedig átmenetileg lehűtötte az 1963 januárjában éppenséggel nemzetközi szerződéssel is szorosabbra fűzött francia-német kapcsolatokat. Mivel Bonn számára a korábbi évek határozott keleti politikáját a hátukat biztosító szoros német-francia kapcsolatok segítették, az NSZK 1964 folyamán — legalábbis Európában — átmenetileg elszigetelődött. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy Adenauer, a korábbi évtized erős embere 1963. október 15-en átadta a helyét Ludwig Erhardnak, aki lévén elsősorban gazdasági szakember, a diplomácia világában eleinte nehezen boldogult. Varsó alighanem azért is bízott terve immár negyedik változatának nyugatnémet támogatásában, mert Adenauer visszavonulását sikerként élték meg és úgy vélték, hogy egy rugalmasabb nyugatnémet vezetés talán támogatni fogja elképzeléseiket. Az is fontos szempont volt, hogy a javaslatot egy évvel az 1965-ben esedékes nyugatnémet választások előtt vették ismét elő, ami a választási kampány szempontjából kedvező lehetett az SPD számára. A Rapacki-terv immár negyedik változatának — mely a decemberi előzmény után a Gomulka-terv második verziójának is tekinthető — nyilvánosságra hozatalát széles körű egyeztetés előzte meg Moszkvában 1964. január 8-9. között a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Magyarország és Románia részvételével. Az egyeztetés apropóját a genfi leszerelési tárgyalások folytatása tette szükségessé, a résztvevő államok a követendő stratégiát egyeztették, melynek kapcsán beszéltek a lengyel javaslat megismétlésének szükségességéről is, a negyedik változat esetében tehát ismételten egyeztetett dokumentumról és időpontról beszélhetünk.8 4 A lengyel diplomácia újabb lépése előtt széles körben folytatott puhatolózó tárgyalásokat, így például Svédországgal, Dániával, az Egyesült Királysággal, Franciaországgal, Kanadával, sőt az ENSZ főtitkárával, U Thanttal is.8 5 Az 1964. február 28-án nyilvánosságra hozott negyedik változat — melynek szövege a mellékeltben olvasható — visszatérést jelentett az 1957 őszén meghirdetett terv irányelveihez, nem foglalkozott már a hagyományos fegyverzet csökkentésével, deklarált célja kizárólag az atomfegyverkezés befagyasztása volt Lengyelország, Csehszlovákia, az NDK és az NSZK területén. Az államok reakciója semmi meglepetést nem hozott: Moszkva és szövetségesei támogatták, a NATO tagállamai pedig elutasították a megismételt lengyel tervet. Az elutasítás indokaként is a jól ismert érveket hangoztatták: a leszerelendő bázisok száma közötti aránytalanság a Varsói Szerződés javára; a javaslat diszkriminatív jellege, hiszen a lengyel terv valójában egyetlen állam, az NSZK területéről akarja eltávolítani az atomfegyvereket; a kijelölt övezet szűkössége, hi-84 MOL XDC-J-l-j-Szoyjetunió-100t-00802/1964 A külügyminisztériumban Mód Péter által 1964. január 13-án készített szigorúan titkos minősítésű feljegyzés részletesen beszámolt a moszkvai egyeztetésről, és az európai atomfegyvermentes övezet létrehozásának szükségességéről. 85 MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-98t-00817/1964 Martin Ferenc varsói magyar nagykövet 1964. február 11-én kelt szigorúan titkos minősítésű jelentése részletesen beszámolt a lengyel puhatolózó tárgyalásokról, melyekről a lengyel külügyminisztérium főigazgatója tájékoztatta a szocialista országok képviselőit.
