Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
lakosság körében egyre népszerűbb, ezért mindenképpen megpróbálták azt napirenden tartani. A Szovjetunió 1958. május 5-én sokadszorra szorgalmazta a nagyhatalmak közötti csúcstalálkozó összehívását, melynek egyik napirendi pontja a Rapacki-terv lett volna. Lengyelország is mindent elkövetett, hogy a tervbe a visszautasítás után is életet leheljen: Rapacki külügyminiszter tárgyalt, utazott és nyilatkozott az egész év folyamán és próbálta minden diplomáciai szereplővel, de főleg a közvéleménnyel elhitetni, hogy a javaslat megvalósítása lehetséges. Ezen munka fontos eleme volt, hogy 1958. április 12-én Prágában a lengyel, a csehszlovák és a keletnémet külügyminiszter is értékelte a befutó válaszokat, és közös nyilatkozatban álltak ki az elképzelés mellett,6 4 május 2-7 között pedig újabb magas szintű csehszlovák-lengyel tárgyalásokra került sor.6 5 A terv napirenden tartását szolgálta, hogy Rapacki 1958. november 4-én sajtótájékoztatót tartott, melyben hivatalosan is megerősítette, hogy tervének megvalósulása az általános leszerelés első lépése lenne, amit a hagyományos fegyverzet csökkentése követhetne Közép-Európában és az egész világon.6 6 Ezzel a hagyományos haderők csökkentéséről tárgyalni kívánó szovjet álláspontot tette magáévá, melynek elfogadására azonban szinte semmi esély nem volt: hiába ünnepelte a baloldali sajtó szerte Európában Rapackit mint a leszerelés és a világbéke élharcosát, Bonn — és nyomában a többi NATO-tagállam — továbbra is elutasította a javaslatot. Reálpolitikusként Rapackinak 1958 végére tudnia kellett, hogy a terv második olvasata — és annak novemberi, módosított változata — az utóvédharcok ellenére elbukott, minden törekvése ellenére belemerült a hidegháborús szembenállás mocsarába. A harmadik változat és előzményei Az, hogy a Rapacki-terv ezt követően nem került végleg a könyvtárak és levéltárak világába, elsősorban annak köszönhető, hogy a lengyel külügyminiszter mindent megtett népszerűsítése érdekében, a terv az ezt követő években mondhatni összekapcsolódott személyével. Az is segítette a lengyel javaslat továbbélését, hogy a születését elősegítő nemzetközi körülmények alapvetően nem változtak meg az ezt követő években sem: a német kérdés a következő évek politikai viharai közben is megoldatlan maradt, és a nemzetközi politika egyik legfontosabb kérdése volt, akár Berlinre gondolunk, akár a német békeszerződés ügyére, melyet a Szovjetunió 1959-ben vetett fel, és hosszú ideig sikerült is napirenden tartania. A német békeszerződés szovjet ötlete nem csak Varsóban, hanem még az NDK vezetői körében is riadalmat váltott ki, hiszen mindkét kormány attól rettegett, hogy Moszkva esetleg feláldozza őket a semle-64 AdR 01 POL-II Polen/513. Verosta varsói osztrák követ 1958. április 15-én kelt minősítés nélküli jelentésében számolt be a Rapacki-tervet támogató és abban érintett három ország tárgyalásairól és a kiadott kommünikéről. 65 AdR 01 POL-II Tschechoslowakei/1958. A prágai osztrák követség 1957. május 8-i minősítés nélküli jelentése a lengyel kormánydelegáció prágai látogatásáról. 66 A Rapacki-terv ilyen formában történő kibővítését egyes diplomáciai források a terv harmadik változatának tekintik, ez azonban nem felel meg a tényeknek; a változtatás csak szóban történt meg és inkább a korábbi elképzelést támogató nyilatkozatnak tekinthető.
