Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
ges és egyesített Németország oltárán: egy esetleges szovjet-nyugatnémet megegyezést követően az NDK tartományait elnyelné az NSZK, Lengyelország pedig az 1945-ben megkapott keleti német területek egy részéről lenne kénytelen lemondani. Amint arra korábban már számos helyen utaltam, a Rapacki-terv célja Varsó számára elsősorban az NSZK elsősorban területi jellegű fenyegetésének elhárítása volt, így amíg az fennállt, Rapacki és a lengyelek számára a terv igenis létezett és aktuális volt. Azt, hogy a kérdésről Varsóban így gondolkoztak, számos dokumentum igazolja, mint például az 1960. július 19-i lengyel jegyzék,6 7 Rapacki tárgyalásai Ausztriában 1961-ben,6 8 vagy a római látogatásán tett nyilatkozata.6 9 A lengyel diplomácia tehát csak az alkalomra várt, hogy a tervet ismét leporolhassa, amire nyilván csak egy újabb enyhülési időszakban nyílott lehetőség, hiszen kiélezett nemzetközi politikai időszakban még az eddigieknél is kevesebb esélye lehetett bármiféle megegyezésnek. Amíg tehát a Szovjetunió a német békeszerződés kérdését vagy éppen Berlin ügyének rendezését erőltette, a Rapacki-terv megvalósulása nem volt reális, amint azonban a német kérdés a berlini fal felhúzásával átmeneti nyugvópontra jutott, ismét lehetett róla tárgyalni. A kérdést 1961 kora őszén ráadásul éppen a nyugati hatalmak vették elő mint a német békeszerződés alternatíváját.7 0 Bár ezt a párosítást Varsó elutasította, Rapacki az ENSZ Közgyűlésében tartott beszédében kinyilvánította, hogy Lengyelország továbbra is kezdeményezője egy atomfegyvermentes övezet létrehozásának. Rapacki Dean Ruskkal, a State Department külügyi államtitkárával is tárgyalt, aki kifejtette, hogy a lengyel javaslatot még az előző amerikai adminisztráció vetette el, ezért azt újra megvizsgálják.7 1 1961. szep-67 MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-98t-005500/1960 A varsói magyar nagykövet 1960. július 20-án jelentett a lengyel kormány előző napon közzétett jegyzékéről, melyben valamennyi NATO tagállam figyelmét felhívták az újrafegyverkező NSZK-ban újjáébredő nacionalizmus és revansizmus veszélyére. A lengyel jegyzék kiemelte, hogy Bonn nem ismeri el az Odera-Neisse határt, ami így háborús veszélyt jelent Európára. Rapacki külügyminiszter személyes útjai alkalmával is rendszeresen visszatért ezen kérdésre, például dániai útja során. MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-48t-004943 A varsói magyar nagykövet 1960. június 24-én beérkező szigorúan titkos minősítésű jelentése. 68 MOL XlX-J-l-j-Lengyelország-98t-003361/1961 Szilágyi Dezső magyar nagykövet 1961. március 20-án kelt szigorúan titkos minősítésű jelentése beszámol Rapacki tájékoztatójáról, melyet a szovjet, csehszlovák és magyar nagykövetek előtt tartott bécsi látogatásáról és tárgyalásairól. Rapacki tájékoztatója szerint szóbahozta tervének kérdését, melyet Kreisky osztrák külügyminiszter „benyomása szerint" támogatni kész. 69 MOLXIX-J-l-j-Lengyelország-98t-008094/2/1961 Simó Gyula római nagykövet 1961. október 28-án kelt szigorúan titkos minősítésű jelentésében számolt be Rapacki nem hivatalos római látogatásáról, melynek során Rapacki tájékoztatást adott a szövetséges országok nagykövetei részére washingtoni útjáról. Ennek során kérdésre válaszolva kifejtette, hogy 1957 óta az erőviszonyok a világban a szocialista tábor javára tolódtak el, így ma már a Rapacki-terv megvalósulása önmagában nem elégséges cél, csak eszköz a nagyobb távlati célok érdekében. Ez alatt nyilván a német kérdés lengyel érdekeknek megfelelő megoldását és az általános leszerelést értette. 70 MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-98t-006087/2/1961 Szilágyi Dezső magyar nagykövet 1961. szeptember 23-án kelt szigorúan titkos minősítésű jelentése éppen azt hangsúlyozza, hogy egyes nyugati politikusok ismét sokat emlegetik a Rapacki-tervet, melyet a szovjet javaslatokban szereplő német békeszerződés alternatívájaként támogatnak, ezt a módszert azonban Varsó és Moszkva is elutasítja. 71 MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-48t-007869/1961 Szilágyi Dezső magyar nagykövet 1961. október 24-én kelt szigorúan titkos minősítésű jelentésében részletesen foglalkozik a kérdéssel, melyet a
