Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
felvételét is.30 Ami igazán megrémítette a lengyeleket, az Hruscsov aktivitása volt, mellyel ekkor és az ezt követő években a német kérdést megpróbálta kimozdítani a holtpontról. Még ha nem is tartom valószínűnek, hogy Moszkva valóban ilyen terveket fontolgatott volna, több jelentést találtam, melyekben az azokat író diplomaták olyan értesülésekkel rendelkeztek, hogy az NSZK és a Szovjetunió Molotov 1952-es javaslatának szellemében a közeljövőben megegyezik és az egységes Németország az Odera-Neisse vonaltól keletre területi kompenzációt kap Lengyelországtól.3 1 Adenauer 1955. szeptemberi moszkvai látogatása és az NSZK és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele ezt a félelmet csak erősítette. Még ha mai szemmel nézve rémhíreknek minősíthetjük is ezeket, ne feledjük, hogy a korabeli lengyel politikusgeneráció átélte, amikor 1939-ben Berlin és Moszkva felosztotta Lengyelországot. Ilyen hírek közepette nem véletlen, ha Gomulka és Rapacki annak minden veszélye ellenére az önálló és aktív lengyel külpolitika mellett foglalt állást. Az sem véletlen, hogy ebben Csehszlovákiában jó szövetségesre találtak, hiszen Prága ugyanígy félt a Szudéta-vidék esetleges ismételt elveszítésétől, a két ország tehát a német kérdésben szorosan összehangolta külpolitikai lépéseit.32 Tény ugyanakkor, hogy a lengyel kormány nemcsak Prágával, hanem a Varsói Szerződés valamennyi tagállamával konzultált az elképzelés nyilvánosságra hozatala előtt, így 1957 szeptembere végén Magyarországgal is.3 3 A lengyel kezdeményezést Varsó valamennyi szövetségese támogatta, és segítette a javaslat politikai napirenden tartását. Még az 1956 októbere után megromlott lengyel-keletnémet feszültség3 4 is egy csapásra elmúlt: 1957. december 11-én Otto Grotewohl miniszterelnök a Rapacki-terwel összhangban lévő négy pontból álló kormánynyilatkozatot fogadtatott el, 1958. január 28-án pedig rádióbeszédében mindkét német államban népszavazást kezdeményezett az atomfegyvermentes övezethez történő csatlakozásról,35 melyből persze Bonn elutasítása következtében nem lett semmi. 30 Fischer Ferenc: A megosztott világ. i.m. 159. 31 AdR Ol POL-II BRD/482. 1958/557631. Egyértelműen ilyen információkról számolt be Verosta osztrák nagykövet 1958. december 2-án kelt minősítés nélküli jelentésében. A szovjet-lengyel tárgyalásokon szóba került Stettin és Alsó-Szilézia átadása az NDK részére, amiért cserébe Lengyelország visszakapná Grodno, és esetleg Tarnopol környékét, a területi rendezést követően pedig sor kerülhetne a német békeszerződés megkötésére. 32 AdR 01 POL-II BRD/424. 1957/224171. Dr. Wilhelm-Heininger prágai osztrák követ 1957. szeptember 5-én kelt minősítés nélküli jelentésében számolt be az intézményesített lengyel-csehszlovák egyeztetésekről. 33 MOL XIX-J-1 -j-Lengyelország-98t-004333/1957 Az 1957. szeptember 25-én kelt szigorúan titkos minősítésű dokumentumban Sebes István külügyminiszter-helyettes tájékoztatta Münnich Ferencet, a kormány első elnökhelyettesét, hogy a budapesti lengyel nagykövet szeptember 21-én ismertette neki a lengyel elképzelést, melyről a magyar kormány hivatalos állásfoglalását kérte. Jelezte azt is, hogy a Külügyminisztérium a Szovjetunióval egyetértésben a lengyel kezdeményezést támogatja. Ebből a dokumentumból nyilvánvaló, hogy a terv október 2-án történő nyilvánosságra hozatala előtt diplomáciai körökben már ismert volt. 34 MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-48t-0096/l/1958 Katona János varsói nagykövet Budapestre 1958. március 25-én beérkező szigorúan titkos minősítésű jelentése érinti a lengyel-keletnémet feszültség kérdését, bár elsősorban annak javulásával foglalkozik. 35 Laboor, E.: Der Rapacki-Plan i. m. 22.
