Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
Látszólag paradox módon az évek óta zajló leszerelési javaslatok ellenére 1957-ben az atomháború közelebbinek és egyben pusztítóbbnak ígérkezett, mint valaha. Az általános fegyverkezés ezen időszakában több civil csoportosulás is megfogalmazta az atomfegyverek esetleges bevetése elleni álláspontját; 1957. április 12-én vezető atomtudósok elfogadták az atomfegyverkezést elítélő göttingeni manifesztumot, április 23-án pedig Albert Schweitzer kérte híres beszédében a fegyverkezés beszüntetését és a kísérleti robbantások betiltását.16 Természetesen a nagyhatalmi politika kezdetben nem lehetett tekintettel ezen idealista és diplomáciai szempontból nézve irreális elképzeléseket megfogalmazó tudósokra, idővel azonban ezek a nyugati világban nagy mértékben befolyásolták a közvéleményt, és a szabad választásokon győzni kívánó politikusok sem hagyhatták már teljes mértékben figyelmen kívül választóik véleményét, így kénytelenek voltak évtizedeken át tárgyalásokat folytatni a szovjetekkel a leszerelésről és a fegyverzetkorlátozásról, miközben az atomfegyverek száma egyébként töretlenül nőtt egészen a hidegháború végéig. Ilyen, elsősorban a közvéleményt megszólítani hivatott kezdeményezésnek kell tekintenünk Hubert H. Humphrey amerikai demokrata párti szenátor többször megjelenő kezdeményezését a Varsói Szerződés feloszlatásáról és egy semleges zóna létrehozásáról Finnországtól Svájcig a NATO egyidejű fenntartása mellett,17 vagy éppen a brit Munkáspárt vezetője, Hugh Gaitskell javaslatát a semleges és egységes Németország mellett semlegesítendő Magyarországról, Csehszlovákiáról, Romániáról és Bulgáriáról, melyeknek a korábbi előzmények ismeretében semmi realitásalapjuk nem volt.18 A Rapacki-terv ebből a szempontból vizsgálva az első olyan, az atomfegyverkezést csökkenteni hivatott javaslat volt, mely nem csak társadalmi nyilvánosságot kapott keleten és nyugaton egyaránt, hanem diplomáciai tárgyalások során foglalkoztak vele. A Rapacki-terv diplomáciai fogadtatásának háttere A Rapacki-terv azért válhatott kisebb-nagyobb intenzitással a titkos diplomáciai tárgyalások tárgyává, mert a nemzetközi kapcsolatok rendszerében aktívan résztvevő államok többsége talált benne valamit, ami az érdekében állhatott, és nehéz volt benne kivetnivalót találni, hiszen a javaslat nagyjából azonos mértékű előnyöket kínált mindkét fél számára: - a korábbi elképzelésekkel ellentétben a két fél részéről az atomfegyvermentes övezetbe bevonni kívánt terület Csehszlovákia csatlakozása 16 A Szovjetunió kárörömmel figyelte ezt a folyamatot a nyugati államokban, hiszen a társadalmi nyilvánosság szabadságát nem ismerő kommunista államoknak nem kellett hasonló ellenállásra számítaniuk, sőt, a szovjet zóna országaiban még a békemozgalmakat is a kommunista pártok szervezték. A Szovjetunió az ilyen és ehhez hasonló leszerelési javaslatokhoz csatlakozva próbálta a nyugati társadalmak baloldali szimpatizánsai körében az 1956-os magyar forradalom leverése nyomán megtépázott tekintélyét helyreállítani több-kevesebb sikerrel. Fischer Ferenc: A megosztott világ, i.m. 177. 17 Laboor, E.: Der Rapacki-Plan i. m. 12. Ezt az elképesztően naiv ötletet azzal indokolta, hogy a Varsói Szerződés támadó szellemű katonai szövetség, melynek feloszlatása erősíti a világbékét, mivel azonban a NATO védelmi jellegű szervezet, az egyébként sem veszélyezteti azt. 18 Laboor, E.: Der Rapacki-Plan i. m. 14.
