Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
után egyenlő nagyságú volt és Varsó szerint a gazdasági kapacitást tekintve sem volt lényeges az eltérés, - a terv nem érintette a hagyományos fegyverzettel rendelkező megszálló csapatok jelenlétét, azaz senkinek sem kellett egyetlen négyzetcentiméternyi területről sem kivonulnia, - a javaslat direkt módon nem foglalkozott a német kérdéssel, nem érintette a megszállási övezeteket, nem bolygatta Berlin kérdését, az NSZK atomfegyverkezésének megakadályozásával ugyanakkor csökkentette volna a német kérdéssel kapcsolatos feszültséget, - a nagyhatalmaknak tekintettel kellett lennie arra a körülményre, hogy a javaslat az ENSZ Közgyűlésén hangzott el, ott publicitást kapott, ráadásul az el nem kötelezett államok körében tetszést aratott. Mindezek alapján tehát a Rapacki-terv alkalmas volt a figyelem felkeltésére, igaz, az egyes országok más-más okból foglalkoztak vele alaposabban: - A Szovjetunió és általában a keleti tömb országai úgy vélték, hogy a lengyel elképzelés képes megakadályozni az újrafegyverkező NSZK haderejének atomfegyverekkel történő ellátását, akár azon az áron is, hogy saját maguk sem telepíthetnek az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia területére atomfegyvert, amire egyébként nem is nagyon volt szükségük, hiszen éppen ekkorra szereztek a rakétatechnika területén komoly előnyt. - Az NSZK vezetése pontosan tudta, hogy a tét a német újrafegyverkezés sikere, különösen az atomfegyverek megszerzésének lehetősége, következményeiben azonban a lengyel terv az amerikai csapatok kivonását és a NATO minden eddiginél komolyabb válságát is eredményezhette volna. Mivel az NSZK a hidegháborús feszültségnek köszönhette a világháborús vereség utáni gyors talpraállítását, szuverenitásának visszanyerését és felfegyverzését, ezért alapvetően nem volt érdekelt a viszonyok olyan rendezésében, amely a két német állam és az Odera-Neisse határ fennmaradását konzerválta volna. Ennek érdekében — amint majd látni fogjuk — a Rapacki-terwel kapcsolatos tárgyalásokat Adenauer hamarosan összekapcsolta a két német állam létének kérdésével, aminek mocsarában minden eddigi kezdeményezés is elmerült. - Az Egyesült Királyság és Franciaország a NATO tagjaként alapvetően támogatta ugyan az NSZK integrálását és a német újrafegyverkezést, a német atomfegyverkezés lehetősége azonban — legalábbis Charles de Gaulle hatalomra kerülése után — már nem feltétlenül tetszett nekik.19 Mivel azonban az USA támogatta az atomfegyverek német területen történő elhelyezését, ezzel szemben nyíltan nem léphettek fel, hiszen ők is az amerikai csapatok európai állomásoztatásában voltak érdekeltek. A Rapacki-terv azonban úgy kínált lehetőséget a német atomfegyverkezés elhárítására, hogy az a briteknek és a franciáknak semmibe sem ke-19 AdR Ol POL-II BRD/482. 1958/55235. Rotter párizsi osztrák nagykövet 1958. július 19-én kelt szigorúan bizalmas minősítésű jelentése.
