Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
zett lazítani az amerikaiak szorításán.5 Ezen szovjet politika tette lehetővé Finnország semlegesítését (1952), az osztrák államszerződés aláírását (1955), de ebbe a sorba illeszkedik Vjacseszlav Mihajlovics Molotov 1952-es javaslata az egységes és semleges Németország létrehozataláról is. Egy semleges és a szovjet elképzelések szerint katonailag természetesen gyenge Németország elviekben hasznos ütközőállam lehetett volna a két szuperhatalom csapatai között, de Molotov terve eredeti formájában nyilván inkább a szovjetek érdekét szolgálta volna,6 így azt a nyugati szövetségesek természetesen elvetették, bár a terv nem hivatalosan még az NSZK külügyminisztériumában is népszerűségnek örvendett.7 A szovjet diplomácia ugyanakkor elutasította a szovjet csapatok kivonását az NDK területéről, amikor Karl Georg Pfleiderer8 így akarta megvalósítani a csapatszétválasztást, továbbá Németország egyesítésével a német kérdés megoldását. Ennél több realitásérzékről tanúskodott a belga külügyminiszter, Paul van Zeeland 1953-ban megfogalmazott elképzelése, mely szerint a megszállás alatt álló német területekről az amerikai és brit csapatok Franciaországba és a Benelux-államok területére vonulnának vissza, a szovjet katonai erők pedig csak a Visztulától keletre állomásoznának. A terv szerint az egyesített német területek megszállását az Oderától nyugatra az Európai Védelmi Közösség többnemzetiségű csapatai látták volna el, az Odera és a Visztula közötti területeken pedig csak lengyel csapatok állomásozhattak volna; mindennek ellentételezésként az egységes Németország elismerte volna az Odera-Neisse határt.9 A korábbi — csupán az egyik oldalnak előnyöket kínáló — elképzelésekkel szemben már kölcsönös előnyöket nyújtó és esetleg Bonn által is méltányolható javaslat azonban még így sem volt elfogadható a szovjetek számára, hiszen a végül a francia ellenálláson egyébként is meghiúsuló EVK valójában NATO-tagállamok csapatait jelentette volna. A belga javaslatot továbbfejlesztő bonni terv ráadásul már az Odera és a Visztula közötti területet is fegyvermentessé tette volna, ráadásul csehszlovák és osztrák, sőt, egyes verziók szerint akár olasz és jugoszláv területeket is magába foglalt volna. A javaslatot végül nem csak a szovjetek tekintették komolytalannak, hanem Konrad Adenauer, az NSZK kancellárja is elutasította, mert — reálisan szemlélve — fontosabbnak ítélte az NSZK NATO-tagságát és az európai integrációt egy ilyen bizonytalan kezdeményezésnél. A két tábor közötti magas szintű diplomáciai egyeztetések a vitatott európai kérdésekről mindazonáltal csak az 1955 júliusában tartott genfi tárgyalásokon kezdődtek újra, és bár nem vezettek konkrét eredményekre, az aktuális 5 Fischer Ferenc: A megosztott világ. Dialóg-Campus, Pécs-Budapest, 2001. 169-173. 6 Az NSZK és az NDK területe és gazdasági potenciálja között jelentős eltérés mutatkozott az NSZK javára, így az esetleges kiürítéssel a Szovjetunió jelentős előnyhöz jutott volna. ' AdR 01 Pol-II BRD/424. 1957/218389. Vollgruber párizsi osztrák nagykövet 1957. március 25-én kelt titkos minősítésű jelentésében beszámol vezető francia diplomatákkal folytatott beszélgetéseiről, melynek során a franciák arra panaszkodnak, hogy a német kollégák körében igen népszerű az „osztrák megoldás". 8 Pfleiderer, Karl Georg: Politik in Deutschland. Reden und Aufsätze 1948-1956. Stuttgart, 1961. 83. 9 Laboor, E.: Der Rapacki-Plan i. m. 9.
