Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
Maruzsa Zoltán A RAPACKI-TERV OSZTRÁK ÉS MAGYAR DIPLOMÁCIAI FORRÁSOK ALAPJÁN A második világháború utáni Európa a hidegháború kezdetét követő néhány év alatt a két szuperhatalom szembenállásának legfontosabb terepévé vált: a kontinens országainak többsége tagja lett a szembenálló katonai szövetségi rendszereknek, és valamennyi ország jelentősen megnövelte katonai költségvetését és haderejét. Az USA és a Szovjetunió vezette hatalmi blokkok közötti háború veszélyét nagyban növelte, hogy 1945 augusztusától az emberiség belépett az atomkorba: Hirosima és Nagaszaki pusztulása után senkinek sem lehetett többé illúziója afelől, hogy a harmadik világháborúban az atomfegyvereket is be fogják vetni. Az amerikai atommonopólium megtörése, a szovjet, majd a brit kísérleti atomrobbantások sikere csak erősítette ezt a félelmet. Nem véletlen, hogy a korabeli közvéleményben sok ellenzője akadt az atomfegyvereknek, sokan — tudósok, közéleti szereplők, művészek — megfogalmazták az atomháborúval kapcsolatos aggodalmukat, és különféle terveket tettek közzé annak elkerülése érdekében. Ha felületesen vizsgáljuk, az Adam Rapacki által 1957. október 2-án megfogalmazott elképzelés is ezen elképzelések sorába illeszkedik. A lengyel külügyminiszter az ENSZ Közgyűlésének 12. ülésszakán szólalt fel,1 és a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében Közép-Európa atomfegyvermentesítését javasolta. Ajánlata szerint amennyiben a két német állam hajlandó lenne megtiltani területén az atomfegyverek előállítását és tárolását, akkor a Lengyel Népköztársaság is ugyanilyen kötelezettséget vállalna. A csehszlovák kormány már másnap csatlakozott a lengyel javaslathoz, az NDK2 pedig október 5-én jelezte az ENSZ Közgyűlés elnökének, hogy egyetért a lengyel és csehszlovák javaslattal. Az első visszajelzéseket követően a lengyel külügyminiszter december 9-én nyújtotta át a külföldi hatalmak képviselőinek október 2-i beszédének írásos anyagát és a hozzá tartozó magyarázatot, majd a következő napokban tárgyalt a svéd, norvég, osztrák, szovjet, csehszlovák és keletnémet külképviseletek vezetőivel is. Csaknem két hónapos hallgatás után a Szovjetunió nevében Nyikolaj Alexandrovics Bulganyin miniszterelnök december 10-én egy memorandumot juttatott el Párizsba, Bonnba, Londonba és 1 Rapacki 1957. október 2-án tett nyilatkozata az első mellékletben olvasható. 2 Az NDK Népi Kamarája már 1957. augusztus 8-án határozatot fogadott el, melyben kezdeményezte, hogy a német államok ne birtokoljanak atomfegyvereket, „német földön" ilyen fegyverek állomásoztatását ne engedélyezzék, és csak békés célokra használják az atomenergiát. Ernst Laboor: Der Rapacki-Plan. Realistische Friedensidee oder Kampfplan gegen Bonn? Die Sicht Warschaus, Moskaus und Berlins. In: Hefte zur DDR-Geschichte 11. Berlin, é.n. 5.
