Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Matthias and his legacy. Cultural and Political Encounters between East and West. (Ism.: Horváth Richárd) VI/1516

András ugyancsak 2008-ban megjelent Mátyás-életrajzának angol nyelvű változatát (András Kubinyi-. Matthias Rex. Trans. Andrew T. Gane. Bp. 2008.). Ez megint szépen illusztrálja a magyar középkorkutatás — és/vagy tudománypolitika (?) — kellő mértékű nemzetközi be ágyazottságának hiányát. Mindez jelen kötetet már önmagában is fontossá teheti külföldi érdeklődők, kutatók számára. Tanulmányok ismertetésekor a recenzió írója előtt két út áll: vagy egyenként, tőmondatokban szól az összes írásról vagy „csemegézik" belőlük. Jómagam az utóbbi megoldást választottam, aminek több oka volt. Minthogy a humanizmus kutatása előtt jelen sorok írója csupán tisztelettel meghajolni tud (ámulattal vegyes csodálkozással utalhatok csupán az utóbbi egy-két évben a hazai és nemzetközi szakmai közvéleményt is izgalomban tartó esztergomi Botticelli-kép [?] kérdéskörére — amiről természetesen kötetünkben is olvashatunk egy dolgozatot), de, inkompetenciáját beismerve, érdemben hozzászólni nem képes, ezért az ilyen tematikájú írásokat, igazságtalanul bár, de figyelmen kívül kellett hagynia. Az egyház-, a diplomácia- és a gazdaságtörténeti munkákból pedig, tekintettel azok örvendetesen nagy számára, vállalt szubjektivitással azokat emelte ki, amelyekre módszertani, tartalmi avagy más szempontból szeretné a szélesebb olvasóközönség figyelmét is ráirányítani. A hat nagyobb egységre osztott tanulmányfüzér első szakasza a Mátyás-kor európai historiográfiájának áttekintését nyújtja (Matthias in European Historiography). Antonín Kalous neve — aki a cseh nyelvterület irodalmának áttekintését végezte el (Matthias Corvinus [Hunyadi] in Czeh historiography), bizonyosan nem ismeretlen a szakmabeli magyar olvasó számára. Az olmützi egyetem oktatója kutatásainak középpontjában éppen Mátyás kora, persze főként cseh- és morvaországi működése áll. Nevéhez fűződik többek közt a Boskoviceiek Mátyás udvarában betöltött szerepének bemutatása (magyarul is!), Mátyás csehországi udvartartásának beható ismertetése, ám még Filipec János teljes, a magyar és a cseh nyelvű forrásanyagot egyaránt felhasználó, alapos itineráriumát is neki köszönhetjük. Hasonlóképp fontos munka Bradács Gábor írása (Druchlewchtig und grossmächtig König Matthias von Ungarn - Matthias Corvinus in der österreichischen Geschichtsschreibung des späten 15. Jahrhunderts). Egyfelől ugyan aligha okoz meglepetést a művében szereplő történetírók névsora (így Thomas Ebendorfer vagy az Aanales Mellicenses szerepeltetése), hisz ezeket a forrásokat másfél évszázada, Teleki József monumentális kötetsorozata óta ismeri a hazai kutatás, ám meglepő módon az utóbbi évtizedekben mintha mellőzné őket. Ha végiglapozzuk az 1970-es évektől kezdődően a Mátyás-korral foglalkozó monográfiákat és — főleg a magyar nyelvű tanulmányokat — Jakob Unrest vagy akár Johann Tichtel nevével (egyes részkérdésekre vonatkozó mellőzhetetlen információs értékük ellenére) csak elvétve találkozhatunk és akkor is legtöbbször Kubinyi András jóvoltából, aki e szerzőknek (is) kiváló ismerője volt. Bradács írásának jelentősége abban áll, hogy az ifjabb magyarországi kutatógeneráció és a külföldi kutatók figyelmét újra ráirányíthatja e szerzőkre. „Magyarország a Hunyadiak idején" (Hungary at the age of the Hunyadis) cím alatt sajátságos, voltaképpen csak város- és gazdaságtörténeti dolgozatokkal találkozunk. A bevezető sorokban mondott hiányok alighanem itt ütköznek ki a legjobban, ami persze sokkal inkább felróható a honi kutatás egészének: legkevésbé éppen a szerzők, szerkesztők hibáztathatok. Draskóczy István ma vitathatatlanul a Mátyás-kor belföldi kereskedelmének, pénzrendszerének és bányászatának legjobb ismerője. Utóbbiról jelen írása is tanúskodik, ami a kevés számú magyar nyelven kívül elérhető gazdaságtörténeti irodalom meghatározó eleme lesz. Simon Zsolt Havasalföld, Moldva és Magyarország gazdasági kapcsolatait tekintette át. A téma már önmagában is különös érdeklődésre tarthat számot mind magyarul, mind idegen nyelven, Simon dolgozata azonban jóval többet nyújt a gazdasági kapcsolatok történetének egyszerű áttekintésénél. Minthogy Mátyás Magyarországa és Nagy István Moldvája közti kereskedelem vizsgálata elképzelhetetlen a korabeli politikai-diplomáciai kapcsolatok, no meg a török kérdés ismerete és hatásának elemzése nélkül, mindezek rövid foglalatával is találkozunk a tanulmányban, számos, ezidáig a kutatásban negligált vagy alig ismert adat, forráshely szerepeltetésével. „Klerikusok és udvaroncok" (Clerics and Courtiers) cím alatt olvashatjuk a harmadik nagyobb egység tanulmányait. Ha ismertetésem elején arról panaszkodtam, hogy az alábbi sorok írójának nagy szívfájdalmára a kötetben meglepően szerény egyes tudományterületek képviselete (némelyik pedig egyenesen hiányzik), akkor itt örvendetes kötelességem annak megállapítása, hogy a szélesen értelmezett egyháztörténet témaköre képviselteti magát a legtöbb tanulmánnyal. Solymosi László írását (Matthias Corvinus und der hohe Klerus Ungarns) a nemrégiben elhunyt Kubinyi professzor emlékének ajánlotta, s ebben az Európa-hírű Mátyás-kor kutató hasonló című