Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Matthias and his legacy. Cultural and Political Encounters between East and West. (Ism.: Horváth Richárd) VI/1516

kell emlékeznünk a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Pécsett, és a Kolozsvárott (utóbbi városban két külön alkalommal is) megrendezett nemzetközi Mátyás-konferenciákról, vagy a Budapesti Történeti Múzeum pazar kiállításáról. Ezen tudományos tanácskozások sorába illeszkedett egyenrangú társként a Debreceni Egyetemen 2008 szeptemberében lezajlott kétnapos történésztalálkozó is, amelynek szerkesztett és jegyzetelt előadásait tartalmazza az alább ismertetendő visszafogottan is elegáns kiállítású kötet. Mielőtt azonban erre sor kerülne, néhány bevezető mondatot a recenzens kénytelen előrebocsátani. A fölsorolt konferenciák mindegyike nagy létszámú, a szakma legjobbjait fölvonultató, impozáns rendezvény volt. Afelől sem lehetnek kétségeink, hogy mindegyik rendező intézmény szeretné megjelentetni — esetleg kiadásra már elő is készítette — az elhangzott előadások tudományos apparátussal ellátott szövegét. Kétségtelen tény, e tekintetben Debrecen volt a leggyorsabb: az őszi előadások a következő év nyarának elején már kötetben is olvashatóak. Gyorsaságuk következménye, hogy most e kötet került először recenzió „célkeresztjébe," emiatt ürügyül szolgálhat néhány általánosabb megfontolás előadásához. Hazánkban — ahogyan persze, más európai országban is elő-előfordul — mindjobban elharapódzik az úgynevezett „évfordulós-történetírás." Az első olvasatra furcsának tűnő fogalom alatt azt értem, hogy sokszor tanúi lehetünk annak, ahogy egy-egy esztendő jelentősebb történelmi évfordulói diktálják tudományos szakembergárdák és/vagy intézmények kutatási-publikálási programját. Ez a gyakorlat sok esetben a szokásosnál kedvezőbb lehetőséget teremt a nemzetközi kapcsolattartásra és -építésre épp úgy, mint a publikálásra, — amit csak üdvözölhetünk —, ugyanakkor veszélyeket is hordozhat magában, különösen akkor, ha rövid idő alatt kell a szervezést nyélbe ütni, ami — ismerve a hazai tudományfinanszírozásra hivatott pályázatok működési mechanizmusát — előre borítékolható. A Mátyás-évforduló mindezekre nyújt több tanulságos példát. Ideje, hogy ne rébuszokban fejezzem ki magam: jelen sorok írójának — bizonyára vitatható, de határozott — benyomása, hogy a Mátyás-év folyamán olykor bizony, a sok bába közt elveszett a gyermek. A lassan-lassan már jelentős mennyiségben megjelent kiadványok sora egyre-másra azt látszik bizonyítani, amit persze bárki sejthetett előre: a Mátyás-kor kutatása —- a néhai Kubinyi András kimagasló munkásságát nem számítva — az előző, 1990. évi évfordulóhoz képest csak csekély mértékben, avagy éppenséggel jottányit sem haladt előre. Igaz ez a forráskiadásra (ami voltaképpen egy helyben topog) és a feldolgozás területére egyaránt. Kubinyi professzoron kívül „főállású", — jobbára vagy kizárólagosan — Mátyás-korral foglalkozó magyarországi kutatót még nagyítóval is alig találni, számuk elenyésző. Ráadásul az is világosan látszik, hogy a sok résztvevőt mozgósító tudományos összejöveteleken a megjelenők és előadók bizony erős átfedést mutatnak, dacára annak, hogy New Yorktól Bukarestig érkeztek szakemberek egyikükre-másikukra. Ennélfogva kényszem ismétléseknek lehetünk, lehettünk tanúi, hiszen nehezen képzelhető el, hogy bárki is újabb és újabb eredményekkel rukkoljon elő néhány hetes különbséggel. (Akad olyan tanulmánykötet is, amelyik egy-két írás kivételével csupán újraközölt korábban megjelent dolgozatokat ...) Kivételek, persze, mindig akadnak, ám joggal merül föl a kérdés: ilyen körülmények között a konferenciák és tanulmánykötetek dömpingjének mekkora a maradandó szakmai haszna? A debreceni Mátyás tanulmányokat felölelő kötet is bőven ad lehetőséget annak megállapítására, hogy egyes tudományos kérdésekben 1990, de akár 1940 óta sok újat nem tudunk fölmutatni. Ennek a megállapításnak az alátámasztására elegendő talán csupán az a tény, hogy kötetünkben egyetlen klasszikus belpolitikai, kormányzattörténeti vagy politikai-életrajzi dolgozattal sem találkozhatunk, ami persze önmagában véve hibának nem róható fel, mégis, az említett témák hiánya fájó. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy akad egy-két részletkérdés, ahol a további kutatásokhoz láthatólag megfelelő alapokat sikerült biztosítani. Ezekről a későbbiekben még lesz szó. Egyidejűleg a debreceni kötet talán legnagyobb értékét is itt kell hangsúlyozottan kiemelnem: több, a Mátyás-kori államot és működtetőit bemutató téma átfogó, teljességre törekvő modern összefoglalását itt olvashatjuk először. Ráadásul idegen nyelven, aminek egy nemzetközi konferencia esetében természetesnek kellene lennie, de a magyarországi gyakorlatban, sajnos, mégsem túl gyakori. Ezért is illeti külön elismerés a kötet szerkesztőit! Munkájuk értékét legyen elég csupán azzal szemléltetni, hogy a korszakról egy teljes egészében idegen nyelvű tanulmánykötet 1994-ben látott utoljára napvilágot (Matthias Corvinus and the Humanism in Central Europe. Eds. Tibor Klaniczay, József Jankovits. Bp. 1994.), nem számítva persze, a Budapesti Történeti Múzeum már említett, 2008. évi kiállításának angol nyelvű katalógusát és Kubinyi