Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Thoroczkay Gábor: írások az Árpád-korról. Történeti és historiográfiai tanulmányok. (Ism.: Szabados György) VI/1511

eel herceget a kalocsai érsek koronázta magyar királlyá, akkor ugyanis az esztergomi érseki szék nem volt betöltve. Ehhez viszont a Pozsonyi Krónika hozzáfűzi, hogy Esztergom választott érseke Botond fia Gergely, a fehérvári egyház kanonoka volt. Mindkét szemléletnek van igazsága, hiszen az Anjoukhoz pártolt Bicskei Gergely 1298 óta választott érsekként, az 1299-ben kiállított pápai kinevezés erejénél fogva Esztergom és Fehérvár adminisztrátora volt. Mennyire lehet egy Anjou-kori szerző Anjou-ellenességére következtetni abból, hogy az esztergomi széket üresedésben levőnek ábrázolja? Thoroczkay nyitva hagyja a választ, csupán addig megy el, hogy a minorita ismerhette az egyházmegyék igazgatására rendelt administratorokról és procuratorokrói hozott jogi szabályozást, és ennek megfelelően írta le az akkor valós egyházkormányzati állapotot. Abban viszont Anjou-párti megnyilatkozást lát, hogy a Pozsonyi Krónika nem hagyja kritika nélkül a ferences szerzőnél olvasható helyzetértékelést. Katona István életét, valamint tudományos jelentőségét ecseteli az előszóban tematikai kivételként megjelölt írás. Az 1811-ben elhunyt egykori jezsuita tudós halálnak 200. évfordulójához közeledve csak az elismerés hangján lehet szólni minden olyan historiográfusi kezdeményezésről, amely a méltatlanul elfeledett Katona István újbóli megismerését segíti elő. Thoroczkay a közelgő jubileum aktualitásától függetlenül már korábban sokat tett ezért az ügyért, hiszen 200l-re nem csupán megírta Katona modern rövid életrajzát, hanem a kalocsai érseki egyház históriájáról szóló latin nyelvű monográfia Takács Józseftől való fordítását is kijavította, s azt gazdag tárgyi jegyzetapparátussal látta el. Következő historiográfiai munkáját viszont egy centenárium ihlette. Deér József 2005-ben lett volna száz esztendős. Erre az alkalomra Koszta László szervezett emlékkonferenciát. Az előadások írott változata Szegeden látott napvilágot, közöttük Thoroczkay Gáboré is Deér József és a magyar államalapítás korának kutatása címmel. Thoroczkay az írása címében megjelölt témán belül nagy hangsúlyt helyez a Deér József és Tóth Zoltán közötti tudományos pengeváltás mozzanataira a magyar felségjelvények eredetéről. Olvashatunk ugyanakkor a két világháború közötti német kutatás fordulatáról, ami alaposan át- és felértékelte III. Ottó személyiségét és uralmi céljait. E nézet tovább-burjánzása az első ezredforduló magyar és lengyel államát a Német-római Birodalom integráns részeként láttatta. Elismeréssel adózhatunk Deér bátorságának, amiért a szakmán kívüli célokat kiszolgáló német múlt-átmagyarázások ellen felszólamlott. A soron következő historiográfiai áttekintés, A Hartvik-legenda a XIX-XX. századi történetírásban több ponton megismétli a Deér-Tóth vita állomásait. Az átfedés érthető, mert a Kálmán-kori legenda a magyar korona szentszéki eredeztetésének hagyományát őrizte meg, ezért a forrásértékére tett állítások elkerülhetetlenül érintik az első ezredforduló fejleményeit. A mégoly terjedelmes szemletanulmány nem tér ki a Hartvik-i írásmű utóéletének minden vetületére, elsősorban a filológiai eredmények alakulását, továbbá a szerzőség és a keletkezési idő eszmetörténeti hátterét vizsgálja. Olvasás közben megint csak az Anonymus-historiográfia 1977-1993 közötti fejezetének hiánya érzik. Ezt az érzést az Anonymus latin nyelvű külföldi forrásai tárgyában közölt dolgozat erősíti fel. Az első bekezdés kifejezetten arra utal, hogy a kötetből mellőzött tanulmánynak szerves folytatása a jelenlegi, a gesta forráskérdéseit bemutató rövid tallózás. Érdemes lenne ezt a kutatást kiterjeszteni az Anonymus-historiográfia 1993 utáni fejleményeire is. A kötet végül A középkorkutató Sólyom Károly érdemeit méltatja. Bemutatja, hogy kellő felkészültséggel egy nem „céhbeli" szakember is érhet el tudósi érdemeket. Szemléletes megoldás, hogy az igényes műkedvelő Sólyom Károly és a középlatin filológus ifj. Horváth János Anonymus-kutatásának eredményeit állítja párhuzamba. Összegzésképpen azt mondhatom, hogy a némelykor felötlő hiányosságoktól, vitatható szerkesztési megoldásoktól könnyen eltekinthetünk, ha pusztán a kötetbe foglaltak minőségét vizsgáljuk. Az írások az Árpád-korról a kutatás megkerülhetetlen szakirodalmi tételévé válik. Állításai hol vitatva, hol másoktól megerősítve kerülnek medievisztikánk véráramába; mindenesetre további gondolkodásra késztetnek, azonfelül a további gondolkodáshoz hasznos szakirodalmi eligazítást adnak. Tény, hogy nem könnyű olvasmány, de Thoroczkay Gábor tanári tapasztalata jótékonyan érezteti hatását értekező prózáján. A sokszor természetszerűleg nehéz mondanivalót mindvégig rendezetten, világosan adja elő. Könyvének felsőoktatásbeli hasznosíthatósága ilyenformán még több eredményt ígér. Szabados György