Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Thoroczkay Gábor: írások az Árpád-korról. Történeti és historiográfiai tanulmányok. (Ism.: Szabados György) VI/1511

állítással találkozunk a tanulmányban. Egyfelől nem tudni, honnan támadt bizonyossága a titokzatos fekete magyarok vallás (mohamedán-pogány), illetve etnikum (káliz-kavar) szerinti besorolásakor (41.); részletkérdés, hogy a „mohamedán" szó helyett a „muszlim" a szerencsésebb. Másfelől Aba Sámuelnek a korábbi kutatás által vélt zsidó vallását még feltételezés szintjén sem kellett volna újólag megfogalmaznia (43.), hiszen a 10-11. századtól keresztény műveltségbeli hatás révén a név mégannyira sem volt vallás- és etnikumjelölő, mint korábban. Ezeket a vitatható mozzanatokat leszámítva a szerző értékes összefoglalását adja a Szent István-i egyházmegyék kialakulásának. A lehetséges időrendet felállítva a veszprémi és a győri püspökség, az esztergomi érsekség, Erdély és Kalocsa (kettejük sorrendje bizonytalan), a pécsi, az egri és a csanádi püspökség kezdeteit ábrázolja. Vác és Bihar püspöksége 1038 után jött létre. Hasonlóan nagyobb témakört ölel fel a következő egység. A kalocsai érsekség első évszázadáról felvetett kérdéseket négy pontba gyűjti a szerző. Első az alapítás ideje, amiben nem foglal határozottan állást, ehelyett az 1002 és 1009 mellett szóló érveket ismei'teti. Második az érseki székhellyé válás ideje és oka. Thoroczkay egy korai püspökség meglétével számol, ami vélhetőleg a dél-magyarországi missziót erősítendő hamar érsekségi rangra emelkedett; ennek hazai elfogadtatásáért a 11-12. század folyamán kemény küzdelmet kellett vívnia Esztergommal. A tanulmány ezen pontja az autokefál-elmélet bővebb cáfolatát közli. Harmadjára Kalocsa első főpapjáról, As(e)rik-Anasztázról szól, valószerű pályaképet kínálva a kelet-franciaországi származású főpap fordulatos életéről. Végül a kalocsai érsekség bácsi székhelyének létrejöttét a korábbi kutatás alapján az 1080-as évek második felére helyezi, Szent László király akaratának tulajdonítva, ám nem megfeledkezve arról, hogy a központ furcsa kettőssége Mohácsig fennmaradt. A gyűjtemény egyik legerősebb dolgozatának tartom a Megjegyzések a Hartvik-féle Szent István-legenda datálásának kérdéséhez fűzött gondolatmenetét. Célja azt a véleményt erősíteni, amely a Hartvik-i mű 1100 körüli keltezését vallja, szemben azok állításával, akik az 1110-es évek végére gondolnak. Thoroczkay Gábor érvei sokoldalúak, de mind ugyanabba az irányba mutatnak: a 11-12. század fordulójára. Kiemelkedően fontos az a tény, hogy II. Orbán pápa 1096-ban örvendő üzenetet intézett Kálmán trónra kerülése alkalmából, és a Szentszék iránti hűségre buzdítja. A gregoriánus szellemben fogant üzenetre adott felelet Hartvik műve, ami a reformpápaság által vitatott Karoling királyeszmény kettős, uralkodói-egyházfői szerepét védelmezte; ily sarkalatos kérdés megválaszol(tat)ásával a könyves király nem várhatott sokáig. Antigregoriánus nézet hangoztatása különben is Kálmán országlásának elején volt időszerű, még mielőtt a császári támogatást élvező Almos herceg pártütése a király és a pápa közeledését eredményezte volna. A törvényhozás, a politika- és egyháztörténeti fejlemények Thoroczkay Gábor meggyőző okfejtése révén mind 1097-1099 tájára (legfeljebb a 12. század elejére) mutatnak a legenda keletkezési idejét illetően. Könyves Kálmán királyságának másik, de ugyancsak egyházi tárgyú fejezetéhez vezet a Megjegyzések a nyitrai és pozsonyi egyház történetéhez című elemzés. Ebben a filológiai érvelésmódot a hazai társaskáptalanok létrejöttének háttérvázlatával erősíti, így számol le egy téves törvényszöveg-változat létjogosultságával. Anonymusról - röviden szól a könyv egyetlen népszerűsítő cikke. Habár a szakmán kívüli közönség tájékoztatására kétségkívül alkalmas, de nem tudom, mi indokolta kötetbe válogatását. Nem a lábjegyzetek nélküli ismeretteijesztést kifogásolom, hiszen a kutatás egyik kötelessége kielégíteni a múlt iránt érdeklődő művelt olvasót, ám ez az eredetileg gesta-fordítást bevezető cikk, meglátásom szerint, a szerző egy sokat idézett, nehezen hozzáférhető tanulmányának helyét foglalja el. (Az Anonymus-kérdés kutatástörténeti áttekintése [1977-1993] I-II. Fons 1. [1994], 93-149., 2. [1995] 117-173.). Nem mellesleg szólva a gyűjteményből hiányzik még egy hasonló rendeltetésű fontos tétel. (Szent István pannonhalmi oklevelének historiográfiája. Möns Sacer 996-1996. [Pannonhalma 1000 éve] I. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 1996. 90-109.). Béla király Névtelen Jegyzőjéhez a kötet végén tér vissza a szerző. A székesfehérvári rationalék a 14. századi krónikakompozíció 66. fejezetében említtetnek. Az értelmezéshez Thoroczkay kimerítő részletességgel taglalja a főpapi melltáska (rationale) elteijedését és liturgikus szerepét, majd előfordulásukhoz visszakanyarodva a két fehérvári rationaléra utaló kitételt késő Árpád-kori író betoldásának ítéli. A krónikakompozíció 188. fejezetének szövegkritikájához járul hozzá Az esztergomi érsekség kormányzata a XIII-XTV század fordulóján címmel közölt rövid dolgozat. Anjou-kori krónikáink kétféle megközelítésből minősítenek egy politikai és egyházjogi szempontból a maga idején kényes kérdést. A 14. századi krónikaszerkesztmény nyíltan kimondja, hogy 1301-ben a Premysl-házbeli Ven-