Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Veszprémy László: Lovagvilág Magyarországon. Lovagok, keresztesek, hadmérnökök a középkori Magyarországon. Válogatott tanulmányok (Ism.: Szabados György) VI/1506

Movses Khorenacira, illetve „Pszeudo-Movses Khorenaci"-ra alapozva. A tanulmány az említett szerzőkön kívül számos egyéb forrással foglalkozik, s részletesen ismerteti őket. Az örmény és grúz munkákban számos helyen feltűnő „északi népek" több esetben alighanem a kazárokat takarja. Konklúzióként Shapira azt szűri le, hogy a grúz és az örmény kútfőket célszerű egymással összevetve felhasználni, s azok elsősorban a korai kazár történelemre nyújtanak értékes adatokat. Victor A. Shnirelman (The story of euphemism: The Khazars in Russian nationalist literature, 353-372.) egyfajta „kutatástörténet"-et ad a kazárokra vonatkozóan, amikor az orosz nacionalista történetírás Kazária-képét ismerteti A tanulmány részben a Szovjetunió felbomlása után elharapódzott orosz antiszemitizmus, s az ez által jelentékeny mértékben befolyásolt nacionalista történetírás kazárokhoz kapcsolódó részével foglalkozik. Bár az állami szintű antiszemitizmus a rendszerváltással megszűnt, a szabad beszéd magával hozta a radikális nézetek terjedését. Ezeknek jelentős részük van abban, hogy továbbélnek azok a klisék, amik a Kazár Kaganátust mintegy „káros"-nak bélyegzik meg a Rusz formálódásának szempontjából. David. Wasserstein (The Khazars and the World of Islam, 373-386.) több szempontból is elemzi az iszlám világ és a Kazár Kaganátus viszonyrendszerét. A kazárok és a muszlimok közti kapcsolatokat elsősorban a 7. század közepétől a 8. század második feléig tartó arab-kazár háborúk tükrében mutatja be. Bár a kalifátus kialakulásának időszakában a muszlimok igen nagy figyelmet szenteltek a kazároknak, a későbbiekben az iszlám világ perifériáján elterülő Kazár Kaganátus a háborúk lezárultával nagymértékben kikerült az iszlám világ látóköréből. Paul Wexler (Yiddish evidence for the Khazar component in the Ashkenazic ethnogenesis, 387-398.) tanulmányában az askenázi zsidóság kialakulásában betöltött kazár szerepre vél bizonyítékot találni. A kérdés tisztázására elsősorban a jiddis nyelv igen erőteljes szláv, illetve német kötődését elemzi. Wexler nem fogadja el azt a nézetet, hogy a jiddis nyelv a német egy változata, hanem úgy véli, hogy a nyelv a 9. és a 12. század között alakult ki a szorb nyelvből, amely egy nyugati szláv nyelv. Lehetségesnek tartja, hogy az askenázi zsidók eredendően a Balkánról származtak, és a zsidó hitre áttért kevert szláv-avar, illetve germán-szláv csoportokból alakultak ki. Constantine Zuckerman (The Khazars and Byzantium - The first encounter, 399-432.) munkájában a bizánci-kazár kapcsolatok kialakulását vizsgálja meg. Zuckerman elsősorban Herakleiosnak a Szaszanida Perzsia ellen vezetett hadjáratát elemzi, illetve azt, hogy a Kaszpi-tenger északi részén pontosan hol és mikor is tűntek fel a kazárok. A bizánci-kazár együttműködés a 8. század elején volt a legszorosabb, habár már ekkor is akadtak ellentétek, például a Krím birtoklásának kérdésében. Konklúzióként a szerző megállapítja, hogy a bizánci-kazár viszonyt elsősorban a közös ellenségek megléte határozta meg, azonban ezek eltűnésével, illetve a kapcsolatok megváltozásával a korábban szövetségesi viszony is nagymértékben átalakult. Összességében elmondható, hogy a „The World of the Khazars" magas szakmai színvonalat képviselő tanulmánykötet, amely igen neves kutatók közreműködődésének gyümölcseként készült el. Több téma esetében kifejezetten hiánypótló írásokról beszélhetünk, s az pedig igen örvendetes, hogy a kazárokkal kapcsolatos magyar kutatásokat több szerző is a részletekbe menően mutatja be, illetve használja fel, ami tovább öregbíti a honi turkológia, történettudomány és régészet hírnevét. Makó Gergő Veszprémy László LOVAGVILÁG MAGYARORSZÁGON Lovagok, keresztesek, hadmérnökök a középkori Magyarországon. Válogatott tanulmányok A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára, Argumentum Kiadó, Budapest, 2008. 296 o. „A kötetbe összeválogatott tizenöt tanulmány a lovagi kultúra és lovagi hadviselés művelődéstörténeti, fegyvertörténeti szempontjait veszi számba a magyar középkor 1000 (907) és 1459 közötti időszakából. Bár más és más kiindulópontból, mindegyik arra keresi a választ, hogy mennyire épültek be a korabeli magyarországi hadviselő társadalomba a lovagi szertartások és mítoszok, milyen mértékben hatotta át a fegyverforgató elitet a lovagi gondolkodásmód, végső soron pedig azt vizsgálja, hogy mennyire érhető tetten mindez a rendelkezésünkre álló forrásokból" — e szavakkal bocsátja útjára könyvét Veszprémy László alezredes, a Hadtörténeti Intézet igaz-