Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - The World of the Khazars. New Perspectives (Ism.: Makó Gergő) VI/1503

utánra tehető. A kazár vezető elit megtérése aligha jelentette a szélesebb körű áttérést, azonban a 9-10. század fordulójára a zsidó hit szélesebb körben elterjedt, legalábbis a központi törzsek között. A tanulmány a kazárok áttérését mindemellett nem csupán a kazár államra vonatkozóan, hanem a Bizánci Császársághoz, illetve az Abbaszida Kalifátushoz fűződő kapcsolatok tükrében is elemzi. James Howard-Johnston (Byzantine sources for Khazar history, 163-193.), a kazárokra vonatkozó bizánci forrásokat elemzi (pl. Nikephorosz és Theophanész), különös tekintettel a De Administrando Imperio-ra. A műből elsősorban a bizánci-kazár viszony alakulását veszi górcső alá, illetve Bizánc általános steppei politikáját emeli ki. A rendelkezésre álló forrásokból nem lehet megállapítani, hogy a bizánci-kazár szövetség átvészelte-e a 8. század második felét avagy sem, azonban a kazárok 9. századi történelmére vonatkozóan a DAI több adatot szolgáltat: e tekintetben Howard-Johnston külön kitér a forrás magyarokra vonatkozó részeire. Tatiana M. Kalinina (Al-Khazar and wa-'l-Saqáliba: Contacts. Conflicts? 195-206.) tanulmánya a kazárok és a velük érintkező szlávok viszonyát vizsgálja meg a muszlim források alapján. Kalinina nem csupán a kazárok és a szlávok békés kapcsolatainak milyenségét elemzi, hanem azt is, hogy voltak-e konfliktusok közöttük. Erre a kérdésre azonban a jelenleg ismert források alapján nemmel válaszol, hiszen nincs tudomásunk komolyabb ellentétekről a Kazár Kaganátus és a szláv törzsek között, ami természetesen nem vonatkozik a kazárok és a ruszok viszonyára. Thomas S. Noonan (Some observations on the Economy of the Khazar Khaganate, (207-244.) Peter B. Goldenhez hasonlóan olyan témát választott előadása és tanulmánya témájául, aminek az elmúlt évtizedekben már számos aspektusát megvizsgálta. Noonan tragikusan korai halála miatt már nem tudta teljes mértékben befejezni ezen munkát, így azt Roman K. Kovalev rendezte sajtó alá. A tanulmány több szempontból is megvizsgálja a kazár gazdaságot: egyrészt az egyes régiók (Itil, a Volga alsó folyása, Volga-Dnyeper vidéke, Krím-félsziget, burtaszok földje) gazdasági sajátosságait mutatja be, másrészt pedig általánosabban szól az írásbeli forrásokról, a numizmatikai eredményekről is. Vladimir Ja. Petrukhin (Khazaria and Rus': An examination of their political relations, 245-268.) a kazárok és a ruszok kapcsolatát vizsgálja, jelentős mértékben a PVL-re (Povest' vremennych let), illetve a muszlim forrásokra alapozva. A szerző a közvetlen kapcsolatokon kívül tágabb kontextusban is tanulmányozza a kérdést a formálódó Rusz nagyhatalom és a kazárok civilizációs különbségeinek és ezek következményeinek elemzésével. A 9-10. század során a formálódó Rusz érdekelt volt abban, hogy a Kazár Kaganátus által ellenőrzött távolsági kereskedelem legalább egy részét magának sajátítsa ki. Ez a momentum, a kelet-európai steppe „régi" és „új' urai, azaz a zsidók és az oroszok közti vetélkedés mélyen gyökeret vert az orosz historiográfiában. Róna-Tas András (The Khazars and the Magyars, 269-278.) tanulmánya a magyarok és a kazárok viszonyrendszerét vizsgálja, amely kérdéskörrel kapcsolatban jelentős részben saját 1999-ben megjelent könyvére (Róna-Tas András: Hungarians and Europe in the early Middle Ages. An introduction to early Hungarian history. CEU Press, Bp. 1999.) alapozta mondanivalóját. A tanulmány egyrészt röviden felvázolja a kazárokkal kapcsolatos magyarországi kutatásokat, foglalkozik a kazár népnév kérdésével, illetve a kazár nyelvvel is, másrészt, kitér a Kuvrat Bulgáriáját legyőző kazár-magyar „koalíció"-ra, a magyarok vándorlására egészen Etelközig, továbbá bemutatja a 8-9. századi kazár-magyar politikai kapcsolatokat is. A tanulmány lezárásaként a szerző a honfoglalás kazárokhoz kapcsolódó elemeit, illetve a 10. századi kazár-magyar érintkezéseket mutatja be. Eliezer Schweid (The Khazar motif in Juda Halevi's Sefer Ha-Kuzari, 279-290.) a kazárokra vonatkozó egyik legfontosabb héber kútfőt, Juda Halévi könyvét vizsgálja meg. Halévi könyvében az igazságot kereső király figurája az oktató, míg a tudósok a tanulók szerepét töltik be. Schweid a Halévi munkájában szereplő adatokat nem tekinti hitelesnek, s megállapítja, hogy azok Halévi kreálmányai, s mint ilyenek, a korabeli zsidó öntudat termékei. Dan D. Y. Shapira (Iranian Sources on the Khazars, 290-306.) az igen gazdag perzsa forrásanyagot elemezve jut arra a következtetésre, hogy azok alapos megvizsgálása, illetve a töredékek rekonstruálása újabb adalékokat szolgáltathat a kazár történelemhez. Számos perzsa munkában a kazárok együtt jelennek meg a ruszokkal, illetve a szakalibával, továbbá egyéb északi népekkel. Azonban a forrásoknak csupán egy része tartalmaz érdemi adatokat, hiszen nagyon sok köztük a pusztán szépirodalmi igényeket kielégítő munka. Dan D.Y. Shapira a kötetben helyet kapott második tanulmányában (Armenian and Georgian Sources on the Khazars, 307-352.) az örmény és grúz forrásokat veszi górcső alá elsősorban