Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Plassmann, AUieydis: Origo gentis. Identitäts- und Legitimitätsstiftung in früh- und hochmittelalterlichen Herkunftserzählungen. (Ism.: Halmágyi Miklós) VI/1499

inbellitas ('harciasság hiánya') a rómaiaktól választja el őket, az infidelitas ('hűtlenség') Izrael népéhez teszi őket hasonlóvá. Bűneik büntetéseként érik őket a pikt és skót támadások. Gildas számára azért a britek választott népnek számítanak, identitásuk a jövőben valósul meg, ha rossz tulajdonságaikat elhagyják, és méltókká válnak az Istentől való kiválasztottságra. Gildas nem tekinti a Római Birodalom részének Britanniát, a britek nála független gens. Beda Venerabiiis (7-8. század) angolszász író egyaránt ír britek, piktek, skótok és angolszászok (angolok, szászok, jütök) eredetéről. Plassmann az ő művében nagy fontosságot tulajdonít annak a jelenetnek, mikor Nagy Szent Gergely pápa angol rabokat lát a római rabszolgapiacon, angyalnak nevezi őket, és elindítja népük megtérítését. Az angolok eszerint akkor nyernek identitást, mikor keresztény hitre térnek. Az isteni akarat mindig is megvolt, a név mindig is magában hordozta a jelentését, de a népnek csak akkor valósul meg a nevével való azonossága, ha megtér. Róma Bedánál a kereszténység központjaként kap jelentőséget. Beda művének hatását jelzi, hogy az angol szó meggyökeresedett, mint a térség lakóinak általános megnevezése. A História Brittonum 9. század elején született, brit/walesi szerző tollából. A briteket a rómaiaktól származnak (Brutustól, Aeneas unokájától), ezzel a származtatással a brit szerző előnyösebb képet ad róluk, mint az piktekről, írekről, skótokról és szászokról. A szászokról olyan eredetmondát közöl, melyet Beda nem őrzött meg. Eszerint a szászok lemészárolják a lakomára hívott briteket, és kardjaikról {sax) kapják a nevüket. Plassmann rámutat arra, hogy családtörténetekbe is bekerültek olyan elemek, melyek a népek eredettörténetében szerepet kaptak. Beda hatása nyugati szász (wessexi) királyi család történetén is érezhető. A frankok történetírói közül Plassmann Toursi Gergely művével kezdi az elemzést. Rámutat arra, hogy Gergely nem ad eredettörténetet. A szenátorcsaládból származó szerző számára Gallia története a fontos. A frank hódítás nem jelent számára lényeges törést, a római Gallia történetét folyamatosnak látja. Klodvig alakját párhuzamba állítja Nagy Konstantinéval, de Klodvig Gallia üdvtörténetében kap szerepet, nem pedig a frankokéban. Klodvig nem hoz létre új rendet. A püspök-történetíró hangsúlyozza a gall szentek és püspökök szerepét, ők adnak legitimitást az uralkodóknak. A legitimitás így belülről, a társadalom felől jön. A királynak védenie kell az egyház javát és jogait. Fredegar krónikája 660 körül nyerte végleges formáját. A frankokat a trójaiaktól származtatja, a rómaiakkal és makedónokkal hozza őket rokonságba. Névadó hősük is van, Francio. A rómaiakkal szembeni eredményes harc ad nekik identitást. Fredegar műve kiemeli a „vezérek" {duces) szerepét. Plassamnn szerint itt Fredegar a saját korában fontos szerepet betöltő maior domusok alakját vetíti vissza a múltba. Fredegar elbeszélésében az uralkodócsalád ősét, Merovechet tengeri szörny nemzette. Plassmann szerint ez a történet eredetileg a család isteni származását igazolta, Fredegar azonban a királyi család megcsúfolására vette bele krónikájába. Fontos elem a krónikában Childerik álma: előbb oroszlánokat, egyszarvúakat, leopárdokat lát, majd farkasokat, medvéket, végül kutyákat és egyéb szörnyeket. Ez a királyi család elkorcsosulását jelképezi. Fredegar szerint valamikor a nép és az előkelők szerepe volt nagy, később a királyok kaptak fontos szerepet, most újra a nép és az előkelők szerepe erősödik. A királyi család állattól származott, végül vissza is térnek „állati" eredetükhöz. Fredegar elkülöníti saját népét a longobárdoktól és a vendektől. Ők is az alapján váltak önálló néppé, hogy sikeresen harcoltak egy másik gens, a hunok ellen. A frankokat fölébük emeli, hogy ők a rómaiakkal szemben vívták ki önállóságukat. Fredegarnál fontos jele egy nép önállóságának, hogy van saját vezető rétege, mely saját uralkodót választ. A vendek királya éppen egy frank lesz, Samo. 727 körül keletkezett a Liber historae Francorum. A frankokat Fredegártól függetlenül a trójaiaktól származtatja. Fredegártól eltérően azonban nem ír a nép bibliai származásáról, és a rómaiak trójai eredetéről sem. A trójaiak itt a Fekete-tenger vidékére vonulnak, onnan mennek Pannóniába, ahol megalapítják Sicambria városát. A rómaiak megbízásából harcolnak az alánok ellen, Valentinianus császár vadságuk miatt adja nekik a frank nevet. Nevük történetében tehát hangot kap a másik néppel való ellentét, a saját tulajdonság, és a kívülről jövő legitimáció. Később az adóztató rómaiak elől vonulnak a Rajna vidékére. Fredegártól eltérően nincs szó arról, hogy túlnépesedés miatt vonulnának el, és a nép egy része helyben maradna. Meglehet, a História hangsúlyozni akarta a nép egységét, akár azon az áron is, hogy beismeri a rómaiaktól elszenvedett vereséget. A História szerint új hazájukban királyt választanak maguknak, mint a többi nép {sicut ceterae gentes). Faramund lesz a király. Az ő korában törvények szilárdítják meg a frankok egységét.