Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Plassmann, AUieydis: Origo gentis. Identitäts- und Legitimitätsstiftung in früh- und hochmittelalterlichen Herkunftserzählungen. (Ism.: Halmágyi Miklós) VI/1499

nak időpontja közel esett a németországi száműzetésben elhunyt VI. Gergely halálához. Ez utóbbi időpontja ismeretlen, valamikor 1047 decembere és 1048 nyara között következett be. A zavar egyik oka a pontos dátum homályban maradása; a másik, hogy halála -idején már nem volt pápa, illetve Rómától távoli — pontosan meg nem határozható — helyszínen érte utol a végzet. A simoniával vádolt és száműzetésben elhunyt VI. Gergely halálának négyféle változata ismert. A helyszínek közül a Rajna-vidék, általánosságban a „német föld", illetve Róma bukkan fel. A nem feddhetetlen erkölcsiségére utaló „meg kellett halnia" utalás mellett egy teljesen jámbor, legendába illő történettel is találkozunk, amely William Malmesbury Gesta regum Anglorum című írásában található, amely mintegy száz évvel Gergely halála után keletkezett. Frech megállapítja, hogy az itt lejegyzett történet IX. Leó pápa (1049-1054) történetével keverte VI. Gergely élettörténetét. Az itt leírtak számos forrásba továbbkerülve egy pozitív, de nem hiteles élettörténetet tartottak fenn. (A szerző függelékként közli a forrás ide vonatkozó részét.) A kötet tanulmányait áttekintve úgy véljük, hogy módszertani alapállásból kiindulva akár Johannes Fried tanulmánya is válhatott volna címadóvá, illetve a kötet programadó munkájává, hiszen a forráskritikai tanulmányok majd mindegyike a kortárs híradások és a később keletkezettek közötti különbséget az emlékezet pontatlanságaiból és hiányosságaiból adódó torzulásokra vezetik vissza. A kellő forráskritika hiánya pedig — a szakirodalomban önálló életre kelve — hosszútávon stabilizálhatott eltorzított vélekedéseket. Ugyanerről a tőről fakad, ha a múlt (adott esetben középkor) történetének egyes elemei vagy szimbólumai önálló életre kelve az eredetitől eltérő tartalommal rögzülnek. A magyar középkor kutatói számára sem a jelenség, sem az összehasonlító forráskritika nem ismeretlen. Az ismertetett tanulmányok nyomán megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a középkori forrásszövegek interpretálásában a pusztán szövegre építő — inkább irodalomtörténeti — megközelítés mellett visszanyerte pozícióit a régen felfedezett forráskritikai módszer. Legfeljebb további új elemekkel kell gazdagítanunk, például az emlékezet működését vizsgáló tudományok eszköztárából. Font Márta Alheydis Plassmann ORIGO GENTIS Identitäts- und Legitimitätsstiftung in früh- und hochmittelalterlichen Herkunftserzählungen. (Orbis mediaevalis 7.) Berlin 2006. 458 o. Identitás- és legitimitásalapítás a korai és érett középkori eredettörténetekben Az Origó gentis című könyv egy 2004-ben elfogadott habilitációs értekezés könyvváltozata. A szerző, Alheydis Plasmann neve Magyarországon sem teljesen ismeretlen, hiszen Barbarossa Frigyes udvaráról írt könyve magyarországi könyvtárban is elérhető. Plassmann jelen műve népek eredettörténetével, önazonosságuk megalkotásával foglalkozik. Könyv formában 2006-ban jelent meg az értekezés az Orbis mediaevalis sorozat 7. köteteként. Honnan származunk? — alapvető kérdése ez az embernek. Plassmann szerint a múlt magyarázata azért szükséges, hogy megértsük a jelent. Az eredettörténet identitást, mi-tudatot ad az emberek számára, és legitimálja a fennálló rendet. Eredettörténetek akkor születtek, amikor valamilyen változás következett be a társadalomban, és az új rendet kellett hitelesíteni. A szerzőnő többnyire a forrásokban szereplő gens kifejezést használja a „nép" vagy a „törzs" helyett. A genst összetartó erők közül a közös eredet tudatát tartja különösen fontosnak. A genstől elkülöníti a natio fogalmát, itt a közös territórium is szerepet kap. Elméleti kérdések tárgyalása után tér rá egyes történetírók műveinek elemzésére, csoportokba osztva azok műveit. Az először vizsgált szerzők olyan népekről szólnak, melyek a római birodalom területén települtek le. Azután elemzi azon népek történetíróit, mely népek már a frank birodalommal, illetve a német császársággal voltak kapcsolatban. Az egy fogalomkörbe tartozó műveket összehasonlítja, ami megkönnyíti a részletgazdag munka áttekintését. Plassmann először a Brit-sziget történetíróit vizsgálja. Megállapítja, hogy Gildas, a 6. századi brit történetíró nem ad eredettörténetet népéről, sőt, negatív tulajdonságokat ír róluk. Az