Századok – 2009
TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Fascination der Papstgeschichte. Neue Zugänge zum frühen und hohen Mittelalter. Forschungen zur Kaiser- und Papstgeschichte des Mittelalters. (Ism.: Font Márta) VI/1496
molnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogyha keleten nem találjuk meg a honfoglalás kori emlékek legközvetlenebb előzményeit, akkor azok nem is ott alakultak ki. Az bizonyos, hogy ötletekben nincs hiány, mit kellene csinálni. A megvalósítás módja annál problémásabb, és a részfeladatok megoldása nagyon is időigényes. Az bizonyos, hogy Langó könyvére nagy szükség volt. Ellentmondásos fogadtatása ellenére sokkal világosabb képünk van a korszak kutatási eredményeiről. A kétségtelen hiányosságok pótlása, a hiányosságok kiküszöbölése ugyan első sorban a Szerző feladata lenne, de mások számára sem tiltott. Végül is minden kutatástörténet egy adott kutató egy adott pillanatban vallott felfogását tükrözi. így egy évtized múlva Langó is egy más könyvet írna ugyanerről a témáról. Tanulságos, hogy ez a könyv nem teszi feleslegessé a korábbi kutatástörténeti dolgozatokat, mivel azok tematikája és szemlélete bizonyos fokig eltérő. Remélhetőleg az újabb áttekintésre nem kell egy emberöltőt várni. Mesterházy Károly DIE FASZINATION DER PAPSTGESCHICHTE NEUE ZUGÄNGE ZUM FRÜHEN UND HOHEN MITTELALTER Forschungen zur Kaiser- und Papstgeschichte des Mittelalters Beihefte zu J.F. Böhmer, Regesta imperii 28. Hrsg. von Wilfried Hartmann und Klaus Herbers. Böhlau Vlg., Köln-Weimar-Wien 2008. 213 o. A PÁPASÁGTÖRTÉNET VARÁZSA A KORAI ÉS AZ ÉRETT KÖZÉPKOR ÚJ MEGKÖZELÍTÉSBEN A fenti címet viselő kötet tisztelgés a 80. születésnapját ünneplő tübingeni professor emeritus, Harald Zimmermann munkássága előtt, és a születésnapot — 2006. szeptember 12. — köszöntő konferencia előadásaiból közöl hét tanulmánnyá formált előadást. A szerzők mindegyikének pályája valamilyen módon kapcsolódik Harald Zimmermann személyéhez, napjainkban pedig a német középkorkutatás ismert egyéniségei. A kötet két szerkesztője közül Wilfried Hartmann volt Zimmermann professzor utóda a tübingeni katedrán, Klaus Herbers — jelenleg az erlangeni egyetem medievista professzora — pedig Zimmermann tanítványi köréhez tartozik. A kötetben szereplő hét tanulmányt az ünnepelt egy régebbi írásának újraközlése és a szerkesztői előszó előzi meg. A kötet végén egy könyvbemutató köszöntő szavait olvashatjuk Katrin Baaken tollából, amely 2006-ban frissen megjelent két kötetet méltat: a pápai oklevelek regesztájának két újabb kötetét. A kiadványt a tudományos munkák nélkülözhetetlen eleme, a mutató zárja, amelyet Cornelia Goßner és Markus Belzner állítottak össze. A 2006-ban napvilágot látott regeszták arról tanúskodnak, hogy Harald Zimmermann által megkezdett regeszta-összeállítást a fiatalabb generáció eredményesen folytatja. Az ünnepelt régebbi írása pedig a kezdetekről árulkodik. Elárulja azt is, hogy a kötet címválasztása nem véletlen. Ezt a címet viselte Harald Zimmermann tübingeni bemutatkozó előadása 1980. szeptember 29-én, amely később írásban is napvilágot látott (Harald Zimmermann pályafutásáról 1. a vele készült interjút: Aetas 20. [2005: 4.] 112-117.). Zimmermann összefoglalta azokat az előzményeket, amelyekre a pápaságtörténet kutatása során az induláskor támaszkodhatott, és emléket állított olyan kutatóknak, akiknek neve ma már a kevésbé ismertek közé tartozik. Egyikük, Johann Friedrich Gaab (1761-1832), a tübingeni egyetem első medievista professzora, egyben a pápaságtörténet kutatásának megalapozója is volt. A másikuk, a bécsi történész, Wilhelm Kühnert (1900-1981), aki mellett Zimmermann pályafutása indult. (Zimmermann pályakezdésének ugyancsak meghatározó személyisége volt a bécsi Leo Santifaller, akiről a kötet utolsó írásában esik szó.) Zimmermann azt mutatta be a szerzők és a művek sorának egymásutániságával, hogy a pápaságtörténet mint diszciplína a protestáns teológusok és történészek munkássága során különült el az egyháztörténeten belül. Úgy véljük, a kiemelt»«7.erzők közé beilleszthető maga Harald Zimmermann is, hiszen evangélikus teológiai és történész-levéltárosi stúdiumokra alapozva vált a pápaság történetének kutatójává, iskolateremtő egyéniségévé. Mivel a szóban forgó kötet a pápaságtörténet kérdéseivel foglalkozik, meg kell említenünk, hogy Harald Zimmermann tudományos munkássága ennél sokrétűbb, szerteágazóbb volt: a születésnapi kerek évfordulók kapcsán a
