Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Langó Péter: Amit elrejt a föld… A 10. századi magyarság anyagi kultúrájának régészeti kutatása a Kárpát-medencében. (Ism.: Mesterházy Károly) VI/1491

hogy László Gy. számára nem volt lehetetlen a honfoglaló magyar nép mindennapi életének teljes rekonstrukciója, mert amire nem volt régészeti adata, azt kiegészítette nyelvészeti, de leginkább néprajzi párhuzamokkal. Az ilyen rekonstrukciók persze nem bírják el sokáig a szakmai kritika ostromát, de az egykori életet mégis jobban megvilágítják, mint ha adathiányra hivatkozva hallgat róla a szakember. Mindaddig, amíg a tárgyak szerepének meghatározására, a jelenségek megvilágítására törekszünk, a párhuzamok felhasználása indokolt és szükséges. Csak mindig különbséget kell tenni, mi következik magából a leletből, a régészeti tárgyból vagy jelenségből, és honnan következik a párhuzam. László régész kortársai szigorúan a régészeti leletanyag régészeti elemzői voltak és azok is maradtak. László Gyulát pedig ez egyáltalán nem elégítette ki, sőt igazán talán nem is nagyon érdekelte (egyetlen ásatását sem dolgozta fel, sem az avar temetőket, sem a felgyői falu emlékeit). Ezért megalkotta a honfoglalás kori népélet „Bajcsa várát". S amint a bajcsai vár sem volt megalapozva a homokon, azon módon süllyedt el a Honfoglaló magyar nép élete is a nem időtálló, főleg néprajzi adatok tengerében. De ez csak jóval később következett be, és ezt a kutatástörténetben jobban lehetett volna érzékeltetni. Az alaptévedés akkor válhatott volna nyilvánvalóvá, amikor kiderült, hogy László Gyula a honfoglalók gazdag rétegének emlékei alapján rekonstruálta a köznép életét. És ez akkor is jelentős különbség, ha figyelembe vesszük, hogy az egy évezreddel korábbi népéletben nem volt olyan nagy különbség a társadalmi rétegek mindennapjai között, mint ma. De nem ez történt, hanem az, hogy még Szőke B. is László temetőtípusaiba akarta bepréselni a honfoglalás kori temetőket. A tanítványok, köztük jó magam is csak jóval későbben jöttünk rá, hogy a régészet eszközeivel csak jóval földhözragadtabb témák kutatását szolgálhatjuk. László Gy. munkásságát a következő nemzedékeknek viszonylag könnyű lesz méltatni, mert mindent elkövetett annak érdekében, hogy cselekedetei és azok motivációja ne merüljenek feledésbe. Talán az összes magyar régészről együttvéve sincs annyi önéletírásunk, mint tőle. Gyakran élt azzal a mondással, hogy már életében szeretne ismeretlenné válni, hogy eredményei szinte idézés nélkül kerüljenek felhasználásra a szaktudományban. Ez bizony kissé „góbésan" van mondva, mert ez csak a tudomány nagyjainak privilégiuma. Természetesen László Gyulának is számtalan olyan megállapítása van, ami ma már jegyzetben való hivatkozás nélkül jelenik meg a dolgozatokban (a terminológiában pl. a részleges lovas temetkezés,nagycsaládi temetők, bizonyos tárgyak rangjelző szerepe, a temetőelemzések módszere, stb.), számos ötletén azonban túlhaladt az idő. Annak oka, hogy szinte haláláig meghatározó maradt a honfoglalás kor kutatásában, az hogy iskolát teremtett. 1920 után Fettich Nándor és László Gyula voltak a honfoglalás koros régészek, ketten az egész országban,és gyakorlatilag ez is maradt a helyzet az 1960-as évek elejéig. Akik vele egyidejűleg foglalkoztak a korszak problémáival, viszonylag rövid ideig dolgozhattak, hatásuk kevéssé érezhető (pl. Fehér Gézáé), vagy szűkebb körű volt (Szőke B.). Ekkor tűnt fel Dienes István. Fettich ekkor már visszavonulóban volt a korszak kutatásától, leszámítva a zempléni előkelő sírjának feldolgozását, amelyet viszont fantáziadús elképzelései miatt inkább nagy botlásnak tekintett a szakma. Dienes I. László Gy. tanítványa volt, így mesterének hegemóniája töretlen maradt továbbra is. Sőt ezen az sem változtatott, hogy ekkortól már öt-hat honfoglalás koros került ki a pesti egyetem Régészeti Tanszékéről. Viszont azzal, hogy a kutatói létszám a többszörösére gyarapodott, a szakmán belül felgyorsult az új ismeretek növekedése, és átrendeződött ezek közzététele. A nagy népszerű összefoglalásokat továbbra is László Gy. írta a kiadók számára, miközben az új eredményeket a fiatalok publikálták a szakmai folyóiratokban. Eközben bekövetkezett az, hogy megélhette legdédelgetettebb elképzelései elévülését (magyar őshaza keresése, nagycsaládi temetők rekonstrukciója, kettős honfoglalás tézisének számos alaptétele, stb.). Örökké kutató szelleme, társadalom-szemléletű kutatási irányzata és művészetet láttató szemlélete azonban nem csak tanítványaira volt jó hatással, akiknek viszonylag hamar önállósult a gondolkodása, hanem más korszakok kutatóira is termékenyítően hatott. Az egyes kutatók tevékenységének további taglalása alól alapvetően felment minket az, hogy eddig is ez volt a honfoglalás kor kutatásának legismertebb része. A külön fejezetet nem kapott régészek egyike-másika, mint Csallány Dezső, Szabó J. Győző, Kralovánszky Alán, Kiss Attila szerepe ma még nehezen ítélhető meg súlyának megfelelően, de mivel életművük lezárt, és mindegyiküknek van olyan tevékenysége, amely egy ponton jelentős volt a korszak kutatásában, egy összefoglaló fejezetet megérdemelt volna. A továbbiakban Langó hézagpótló munkát végzett el: a honfoglalás kori régészeti kutatások politikai és társadalmi beágyazottságát, nemzetközi helyzetét, kapcsolatát a történettudománnyal, művészettörténettel, néprajzzal, antropológiával, ill. mindezek egymásra való kölcsön-