Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Langó Péter: Amit elrejt a föld… A 10. századi magyarság anyagi kultúrájának régészeti kutatása a Kárpát-medencében. (Ism.: Mesterházy Károly) VI/1491

Langó Péter AMIT ELREJT A FÖLD... A 10. századi magyarság anyagi kultúrájának régészeti kutatása a Kárpát-medencében. L'Harmattan, Budapest 2007. 342 o. 2007 júniusában, a könyvnapra jelent meg Langó Péter könyve. A szakemberek részéről nagy várakozás előzte meg a kötetet, mert egy kutatási periódus lezárását ígérte. A jelen mú előzménye egy nagy terjedelmű, angol nyelvű dolgozat, amelynek szakmai körökben 2004 áprilisában vitája is volt a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében, négy felkért hozzászólóval. A tanulmány meg is jelent a Varia Archaeologica Hungarica 18. kötetében (Research ont he Prehistory of the Hungarians: a Rewiew. szerk. Mende B. Bp. 2005). A jelen ismertetendő kötet ennek a dolgozatnak átdolgozott és kibővített, magyar nyelvű változata. Az előbbiek figyelembevételével könnyen belátható, hogy nehéz volt recenzenst találni hozzá, pedig feltétlenül megérdemli, hogy méltassuk. Annál is inkább, mert a magyar honfoglalás kor régészete nem bővelkedik sem kutatástörténeti dolgozatokban, sem monográfiákban, sőt újabban tanulmányokban sem. A helyzetet jól jellemzi, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak már évtizedek óta nincs állandó honfoglalás kori kiállítása. A magyar föld népeinek története a 9. századi szlávokkal zárul, és a magyar nép története a 11. századdal, az államalapítással kezdődik. A könyv alcíme azt ígéri, hogy a 10. századi magyarság anyagi kultúrájának régészeti kutatását veheti kézbe az olvasó, éspedig az egész Kárpát-medencére kiterjedően. Ez utóbbi ígéret ma nem egészen természetes, mert a kutatók zöme a jelenlegi országhatárok közt gondolkodik, és nem csak a honfoglaló magyarok, de más népek és kultúrák vonatkozásában is. Időnként úgy tűnt, hogy avarok csak Szlovákia területén és a Dunáig laktak, és a Kisalföld is a Dunánál végződik. Vagy amikor a Száva menti Sirmium, a mai Mitrovica, az Árpád-kori magyar Szávaszentdemeter ásatását D. Minic feldolgozta, tekintete a párhuzamok keresésekor kizárólag a Dunától délre eső területre esett. Ezért feltétlenül igaza van Heiko Seuernek, aki „eine hervorragende nationale Wissenschaft "-ként jellemezte a régészetet. Más tekintetben azonban az alcím első fele, és hátsó borító szövege többet ígér, mint amennyit „fog" a Szerző, mert a Kárpát-medence 10. századi tárgyi hagyatékából kimaradtak a települések, erődítések, ipari létesítmények, és kimaradtak a nem magyar etnikumok is. Ennek ellenére, első olvasásra nem tűnnek fel ezek a hiányosságok. A kötet tartalmi egységét, zártságát az biztosítja, hogy a 10-11. századi temetők emlékei alapján kialakított képet vette vizsgálat alá. És az elmúlt évtizedekben ennél sokkal többre nem is törekedtek a honfoglalás kor kutatói. A települések és a hozzájuk kapcsolódó létesítmények feltárása ugyanis nem túl régen tárgya a kor régészetének, az ásatások zöme feldolgozatlan, értékelésük alig-alig indult meg (kivétel a vaskohászat, vasfeldolgozás), így szerves beillesztésük a temetőkből és sírleletekből kiolvasható képbe még nehezen oldható meg. Amit példának okáért Dienes István majd negyven éve e témában írni tudott, az történészeink (Heckenast G, Györffy Gy., és Szabó I.) eredményeinek átvétele volt. Hiányzik azonban a temetőkből kiolvasható társadalom képének, a honfoglalók sokáig samanisztikusnak mondott hitvilágának kutatástörténete még akkor is, ha erre maga a Szerző hívja fel a figyelmet. Maga a könyv nem a régészeti emlékekről szól, hanem a kutatás folyamatáról: kik és milyen módon interpretálták a leleteket, milyen ideológiák és szemlélet hatott rájuk, hogyan épült be az elődök munkássága hibáival és erényeivel együtt az újabb nemzedék műveibe, a társtudományok közül melyik és milyen mértékben hatott a régészetre, a hazai szellemi áramlatokon kívül milyen nemzetközi irányzatok befolyásolták kutatóink munkásságát, stb. Szerző hatalmas apparátust vetett be adatbázisa megalapozására. Összesen 1769 művet számlál irodalomjegyzéke, és a fejezetenként újra számozott jegyzetek száma 1535. Még jellemzőbb, hogy 1225 mű magyar szerzőé, vagy legalábbis Magyarországon megjelent könyv vagy tanulmány, azaz viszonylag könnyen elérhető minden szakembernek. A külföldön élő szerzők külföldön megjelent műveinek száma azonban 544, ami durván az irodalomjegyzék egyharmadát teszi ki. Példán bemutatva, Renfrew, C. - Bahn, P : Régészet. (Bp. 1999) c. műve tehát a ma-