Századok – 2009
FIGYELŐ - Bálint Csanád: Magyar néptöredék Kazakisztánban? VI/1483
közvélemény-kutatásban stb. mindennapos gyakorlattal egyezően — bemutatandó, hogy honnan, milyen környezetből származnak a minták, és az, hogy azokat milyen elvek szerint választották ki2 6 ). Azt viszont a statisztikai módszerekkel rendszeresen élő anthropológusoknak különösen kell tudniuk, hogy mekkora értéke van annak, ha a „székely" referenciacsoportjukból mindössze 2 főtől származó adatot vizsgáltak meg. Miért? Nem adtak magyarázatot arra, hogy a 106 mintából végül is miért csak 45 minta adatait elemzik a cikkben? Recens minták esetében nem fordulhat elő az, ami az archaikusoknál gyakori (tudniillik az, hogy a csontanyag összetétele miatt nem sikerül a haplotípus-meghatározás.) Ezeknél azonban súlyosabb ellenvetések is akadnak. 1 Meglehet: a szerzők a 2008-ban megjelent cikkükhöz nem tudták fölhasználni azt az ugyanabban az évben megjelent közleményt, amelyikben magyar eredetű Y-kromoszómák adatait dolgozták fel (a velük ugyanazon városban élő genetikusokkal konzultálva könnyen tudomást szerezhettek volna róla).2 7 Ez a magyarok eredetét Közép-Ázsiában kutató csoportnak éppenséggel azért lett volna tanulságos, mert az említett genetikusok a magyarság genetikai kutatásában első alkalommal különítettek el sikeresen nem modern, hanem honfoglalás kori mintákat is. A cikkük megjelenése óta tartott föllépésein, előadásain viszont Bíró András Zsoltnak feltétlenül szükséges volna figyelembe vennie az utóbb említett cikkben foglalt eredményeket, amiként az e tárgykörben közzétett módszertani problémákat is.2 8 Csányi Bernadettnek és szerzőtársainak munkája 100 magyarországi és 97 székelyföldi Y-kromoszóma mintára támaszkodik. Egyértelmű megállapításuk szerint a „magyar" és a „székely" minták más közép-európai és balkáni népességekéhez állnak közel, s rendkívül fontos az általuk első ízben meghatározott 10-11. századi Y-kromoszóma vizsgálatok egyik tanulsága. Az utóbbiak között ugyanis egy esetben előfordul a Tat C alléi; ez Északkelet-Európában és Ázsia északi részén terjedt el, Közép- és Belső-Ázsiában pedig nem jellemző. A másik három minta esetében a Tat T alléit mutatták ki, ez elsősorban Nyugat- és Dél-Európában terjedt el.29 (Ez az arány azóta 7 : 2-re módosult.3 0 ) E helyzet világosan megfogalmazva: az eddig vizsgált 10-11. századi magyarországi minták 26 A magyar őstörténeti célzatú kutatásaink kezdetén a mintavételre kijelölt 250 csontanyagot a területi, kronológiai, társadalmi és kulturális szempontokat egyidejű figyelembe vételével választottuk ki, 1. Bálint Csanád - Langó Péter: A történeti genetikai módszerrel elemzett, 10-11. századi embercsontok kiválasztásának szempontjai. Magyar Tudomány (2008) 1217-1219. 27 Bernadett Csányi - Erika Bogácsi-Szabó - Gyöngyvér Tömöry - Ágnes Czibula - Katalin Priskin - Aranka Csősz - Balázs Mende - Péter Langó - Klára Csete - Attila Zsolnai - Eleanore Ketrin Conant - Stephen C. Downes - István Raskó: Y-Chromosome Analysis of Ancient Hungarian and Two Modern Hungarian-Speaking Populations from the Carpathian Basin. Annals of Human Genetics 72. (Pt 4) (2008 July) 519-534. 28 Balázs Gusztáv Mende: Possibilities and Limitations in the Archaeogenetic Analysis of Ancient Human Remains. Archeometriai Műhely 2006: 1. 31-32.; Bálint Cs.: Ethnosz i. m. 343-346. 29 Csányi B. et alia: Y-Chromosome i. m. 10. és Csányi Bernadett szíves szóbeli közlése. 30 Csányi Bernadett szíves szóbeli közlése, amelyért köszönetet mondok.
