Századok – 2009
FIGYELŐ - Bálint Csanád: Magyar néptöredék Kazakisztánban? VI/1483
az általa elkövetett nyelvészeti és módszertani hibák itt felsorolhatatlanok.14 Az még nyelvészeti képzettség nélkül is tudható: az adott nyelv fonetikájának és hangtörténetének ismerete nélkül, pusztán a laikus fül számára egybecsengő népnevek alapján nem szabad történeti következtetéseket tenni. Könnyű belátni: az sem tekinthető tudományos szempontnak, hogy a helyi Megyei Elektromos Vállalat vezérigazgatója és a nomád madijarok messzemenően támogatták a Bíró András Zsolt vezette expedíció munkáját, miként az sem, hogy az utóbbiak „szinte mint egy távolról most hazatérő rég nem látott rokont"1 5 fogadták őket. A turkológus Baski Imre egy minden részletre kiterjedő elemző cikkben mutatta ki, hogy Bíró András Zsolt és munkatársainak történeti következtetése a szóban forgó törzsnév/népnév eredete és használata szempontjából megalapozatlan. Külön kritikai értékelést adott a madijar oknak azon mondájáról, amelyik az őseiktől Nyugat felé elvándorolt rokonokról szól, s amit Bíró András Zsolt és szerzőtársai a magyarok eredetmondájával hoztak közvetlen kapcsolatba. Igen fontos Baski Imre azon közlése, hogy a madijarok az argin törzs egyik (al)nemzetsége, mely törzsszövetség a 16. század végén felbomlott és egyes tagjai szétvándoroltak a Balkas tó keleti oldalán a 14. századi őshazájukból — ennek következtében élnek ma arginok Kazakisztán déli és északkeleti határvidékén is.16 Rámutatott: a kazakisztáni népcsoport neve helyesen „madijar" (nem „madjar"\) és annak a „magyar" népnévvel való hasonlósága csak látszólagos; nyelvészetileg szó sem lehet nemhogy azonosságukról, de még rokonságukról sem.1 7 Következésként Bíró András Zsolt eredeti célkitűzése tudományos alap nélküli; a madijar nemzetség nevét semmilyen módon sem lehet a magyar őstörténettel kapcsolatba hozni.1 8 Bíró András Zsolt és szerzőtársai azzal indokolták azt, hogy a madijaroknál a férfi lakosságot vizsgálták, mert az exogámia miatt ők képezik a népcsoporton belül az állandó(bb) elemet. Ennek jelentőségét azért nem kell történetileg túlértékelni, mert egyrészt az exogámia Eurázsia-szerte elterjedt gyakorlat volt, másrészt — esetleges további téves interpretációkat elkerülendő — feltétlenül meg kellett volna említeniük, hogy egy nézet szerint Közép-Ázsiában az Y-haplotípusok általában is egységesebbek.1 9 Külön, igen fontos tanulságot kínál, hogy ez a jelenség a legkülönfélébb régiókban megfigyelhető: a Baltikumben hemzsegő nyelvészeti, történeti és sinológiai hibákra, 1. Kara György. ítélet egy mongol-magyar balítéletről. Csodaszarvas 3. (2009) 209-220. 14 Baski I: Madijar i. m. 204. (30. sz. jegyz.). 15 Bíró A. Zs.: Tudományos expedíció i. m. 16 Baski /.: Madijar i. m. 191. (1. sz. kép). 17 Uo. 197-199. 18 A népnevek ethnogenetikai relevanciájáról magyarul legutóbb 1. Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai). Századok 140. (2006) 296-305. (a kérdés további irodalmával). 19 Francesc Calafell - David Comas - Anna Pérez-Lezaun - Jaume Bertranpetit: Genetics and Population History of Central Asia. In: Archaeogenetics: DNA and the population prehistory of Europe. Eds. Colin Renfrew, Katie Boyle. (McDonald Institute Monographs) Cambridge 2000. 259-266.