Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az 1501. évi tolnai országgyűlés. Adatok a királyi adminisztráció működéséhez VI/1455

zett, de az oklevelek kancelláriai jegyzetében csak 1474 végétől tünt fel, párhuzamosan az alkancellári tisztség elsorvadásával.98 Ulászló trónralépésével a helyzet annyiban változott, hogy a titkárból, Bakóc Tamásból fő- és titkos kancellár lett, s egészen az 1500-ig egy titkár maradt: először Bakóc unokaöccse, Szatmári Ferenc,99 majd 1494-től Szatmári György.100 Amikor Bakóc Tamástól 1497. november 29-én a király elvette a pecséteket, azokat akkori titkárának, Györgynek adta át. Az ő tehermentesítésére egy másik titkárt, Thurzó Zsigmondot nevezett ki Ulászló, akinek titkári tevékenysége a századfordulótól mutatható ki.101 Végül Ulászló 1503. február 2-án Szatmári Györgyöt nevezte ki titkos kancellárrá és átadta neki a nagy- és a titkospecsétet.102 A szakirodalom előbbiekben felidézett eredményei szerint tehát a vizsgált időszak (1501. aug.-1502. ápr.) alatt a kancelláriára vonatkozóan a következő kép bontakozik ki: Bakóc Tamás a fő- és a titkoskancellár, aki őrzi és kezeli a királyi nagy- és titkospecsétet, s rávezeti az oklevelekre a commissio propria domini regis kancelláriai jegyzetet, illetve a keze által kelnek a privilégiumok.103 Szatmári György váradi püspök az egyik, Thurzó Zsigmond szerémi választott püspök, majd fehérvári prépost a másik királyi titkár, akik közül csak az utóbbi nevével találkozunk a relation jegyzetekben. Ulászló királynak a mondott kilenc hónap alatt kiadott — eredetiben fennmaradt — oklevelein 28 esetben commissio propria domini regis, két esetben manu propria,104 egyszer commissio propria regie maiestatis105 és további 8 esetben (összesen 11106) relation jegyzet van. A commission okleveleken lévő kancelláriai jegyzet írásképe alapján három kéz különíthető el. Az egyik — amelyet nevezzünk egyelőre „A" kéznek — összesen 24 oklevélen107 a következőképpen írta a jegyzetet: A másik — amelyet nevezzünk „B" kéznek — összesen 4 oklevélen108 így írta: 98 Szilágyi L.: Kancellária i. m. 47. 99 Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség i. m. 310. 100 Szilágyi L.: Kancellária i. m. 48. - Pályájára 1. Tóth-Szabó P.: Szatmári i. m. 33-40. (megjegyzem, a 49. oldalon jelzet nélkül hivatkozott, 1501. dec. 20-i levél, amelyben váradi püspöknek mondják, nem található meg). 101 Szilágyi L.: Kancellária i. m. 47., Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség i. m. 312. 102 Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség i. m. 312. - Tóth-Szabó Pál szerint már 1499-től ő volt a kancellár (Tóth-Szabó P: Szatmári i. m. 40.), adatának forrását azonban nem közölte. 103 Szilágyi L.: Kancellária i. m. 50. (45. sz. jegyz.), vö. DF 280 056. (Privilégium, Bakóc Tamás datum per manusával és Thurzó Zsigmond titkár relatiojával. Nagyszombat, 1502. jan. 8.) 104 DF 238 523.; DF 286 067. (cseh nyelvű oklevél). 105 ßp 260 466. (az oklevelet a prágai kancellária állította ki). 106 Ezek közül a DL 21 071. sz. oklevél másolatban maradt fenn. Az 1502. febr. 20-án Prágában kibocsátott csak forráskiadványból ismert, 1. alább. A DF 288 485 szintén a cseh kancellária kiadványa. 107 DL 21 065., 21 070., 21 074., 33 827., 46 574., 46 580., 56 324., 68 474., 71 307., 84 009., DF 204 090-204 091., 207 996., 208 006., 216 538., 229 201., 235 007., 240 957, 240 960, 245 567, 245 572, 247 095, 256 961, 268 160. 108 DL 21 084, 86 721, 88 868, 95 444.