Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
császárral dacoló avarokat azonosítja a hunokkal, illetve a magyarokkal.166 Szerzőnk itt is következetesen használja a korábbi krónika- és évkönyvírók szüzséit, amennyiben azok a magyarokat a hunokkal és az avarokkal tekintik azonosnak.16 7 A krónika 197. és 198. fejezete ír a magyar kalandozásokról:168 említést tesz Arnulf császárról, akinek az uralkodása alatt indultak a kalandozó hadjáratok nyugatra; beszél a bajorországi, szászországi, türingiai és elzászi kalandozó hadjáratokról, de konkrét évszámok nélkül. A 198. fejezetben pedig beszámol a merseburgi és az augsburgi csatákról, I. (Madarász) Henriket azonban pontatlanul császárnak nevezi, az augsburgi csata évét pedig ugyancsak hibásan 945-re teszi. Az Osztrák Prózai Krónikás csupán egyetlen magyar vezérről tud, akin a győztes németek a csata végeztével bosszút álltak (Die chünig von Ungern hieng man ze Regenspurg nach Christi gepürd newn hundert fümf und vierczigjar).m Meglepő azonban, hogy a Chronica patriae mellőzi a korábbi és későbbi krónikák részletes leírásait a magyarok pusztításáról, stílusa száraz, évkönyvszerű lesz ezen a ponton. A magyarok esetében szóba sem kerülnek nála olyan részletek, mint például az ártatlanok legyilkolása, amit Szent Viborada életrajzírója vagy a későbbi bajor humanista, Aventinus (Johannes Turmair, 1477-1534)170 előszeretettel hangsúlyoznak, valamint semmit sem ír harcmodorukról és állítólagos kannibalizmusukról, mint teszi azt például Regino prümi apát.17 1 Az államalapításról igen keveset tud a Prózai Krónikás. Szerinte II. (Szent) Henrik német-római császártól kapta I. (Szent) István király a koronát, ő adta Istvánhoz Gizellát feleségül, aki maga térítette meg Istvánt egész népével együtt a keresztény hitre.17 2 E tekintetben a névtelen krónikaíró azt az egész középkori német történetírásban jelen lévő hagyományt viszi tovább, amely II. Henriknek tulajdonítja Szent István térítői és egyházszervezői tevékenységét, az első magyar uralkodó ebbéli szerepét pedig teljességgel negligál-166 „[Nagy Károly] uralkodásának harmincadik évében adták meg magukat a hunok, vagy más néven a magyarok" (... In dem dreissigsten jare seines reiches ergaben sich im die Heün oder die Unger) — Uo. 79. § 188. 167 Annales Fuldenses (MGH SS. rer. Germ. VII. Ed. Friedrich Kurze). Hannover 1891. 129-130. 168 Österreichische Chronik 83-84. 169 Uo. 84, § 198. - 17 0 Ex Hartmanni vita S. Wiboradae (MGH SS IV Ed. Georg Waitz). Hannover 1841. 455.; Cat. font. III 2622, n. 5109.; Aventinus: Annalium Boiorum libri VII. Ex autenticis manuscriptis codicibus recogniti, restituti, aucti Nicoiao Cisneri. Basileae 1580. 374. 171 „Vivunt non hominum, sed beluarum more. Carnibus siquidem, ut fama est, crudis vescuntur, sanguinem bibunt, corda hominum, quos capiunt, particulatim dividentes veluti pro remedio dévorant..." Reginonis abbatis Prumiensis chronicon (MGH SS. rer. Germ. L. Ed. Friedrich Kurze). Hannover 1890. 133. 172 „Er gab sein swester, frawn Geiselen, künig Steffan von Ungern, die den selben iren man bechert zu kristenleichem gelauben" — Österreichische Chronik 87, § 202.; „Giselam quoque, sororem suam, Stephano regi Ungarie dans uxorem, ipsum et gentem ad fidem convertit" — Flores temporum 237. — A forrás itt Freisingi Ottó lehetett, aki ezt írja az 1001. évhez: „Sorore quoque sua [ti. II. Henriké] Gisila Stephano Ungarorum regi in uxorem data, tam ipsum quam totum eius regnum ad fidem vocavit." — História de duabus civitatibus 290.; Cat. font. III. 1763, n. 4120, vö. Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és kontextus. Századok 137. (2003) 465.
