Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
Cronica Austrieja sem nélkülözi a legendás elemeket: könyvének első része az osztrákok eredetét mutatja be egészen a pogány fejedelmek korának végéig.113 Ebendorfer mellett nagymértékben támaszkodott a krónikára még Heinrich Gundelfingen (Austriae princípium chronici epitome triplex, 1476.), aki a O-vegyesosztály kéziratait használta fel művéhez.114 Albrecht von Bonstetten elsősorban a Haza krónikája nyomán szintén egy kvázi-őstörténetet kívánt elbeszélni (História Austriaca, vagy História Domus Austrie, 1485-1491.): nála azonban nem fiktív történelmi alakok, hanem a római Scipio-nemzetség volt a Habsburgok őse.115 Lhotsky szerint csupán az lehet kérdéses, hogy Bonstetten a krónika szövegét közvetlenül, vagy Gundelfingen átdolgozása után használta-e fel, mivel a két krónikaszerző Ausztria-története között komoly tartalmi és formai átfedések mutatkoznak.116 Az Osztrák Prózai Krónikás munkájára támaszkodott Veit Arnpeck is (Chronicon Austriacum, 1488 után):11 7 krónikája Ausztria történetét beszéli el az ősidőktől 1488-ig. Fő forrása a krónika második latin, illetve német kivonata volt, valamint Freisingi Ottó krónikája, de az európai események tárgyalásánál felhasználta Aeneas Silvius Piccolomini Cseh krónikáját és Thuróczy János Chronica Hungarorumàt is.118 A krónika a osztrák címertan további fejlődésére is hatással volt: Konrad Grünenberg az Osztrák Címeres Krónika (Österreichische [WappenJChronik, 1470/1484.) című műve szerint Ausztria első uralkodója egy bizonyos Demonariai Ábrahám volt, ezután minden egyes uralkodó címerét részletesen leírja (a tizedik keresztény uralkodó, Ausztriai Lajos felesége Erzsébet magyar hercegnő volt); a Címeres Krónika jelenti tulajdonképpen az osztrák heraldika kezdetét.119 III. Frigyes utasítására 1448-ban az Osztrák Címeres Könyvbe (Österreichisches Wappenbuch) bekerültek a mesés uralkodók címerei, a mű nagy része tulajdonképpen ezekből a címerekből áll.120 1453-ban elkészítették — szintén III. Frigyes megbízásából — az úgynevezett „Címeres Fal"-at (Wappenwand) a bécsújhelyi vár Szent György-templomában, ami végső soron a Chronica patriae eseményeinek képi ábrázolása, különös tekintettel annak heraldikai részére.121 [...] Bohemi fortiter instabant, ipsis cedentibus ad quendam promonticulum cessit victoria primum domino Friderico, quousque burgravius Nurnwergensis reductis profugis sub vexillo Austrie supervenit et incautos, qui ipsum Leopoldum ducem Austrie suspicati sunt [...] et hoc modo victoriam secundam obtinet ..." — Thomas Ebendorfer: Chronica Austriae 242-243.; Alphons Lhotsky. Uber das Anekdotische in spätmittelalterlichen Geschichtswerken Österreichs. Archiv für österreichische Geschichtsforschung 125. (1966) 89-90.; Nieder stätter, A.: Fürst und Land i. m. 125-126.; Wilhelm Erben: Die Berichte der erzählenden Quellen über die Schlacht bei Mühldorf. Archiv für österreichische Geschichtsforschung 105. (1917) 450. 113 Moeglin, J-M.: Histoire nationale i. m. 210. 114 Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 317., 421-422.; Dieter Mertens: Gundelfingen, Heinrich. In: VL III. (1981) 307-308.; Moeglin, J-M.: Histoire nationale i. m. 213. 115 Hans Fueglister: Albrecht von Bonstetten. In: VL I. (1978) 177.; Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 317-318, 424.; Moeglin, J-M.: Histoire nationale i. m. 214. 116 Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 423. 117 Uo. 318. 118 Uo. 409. 119 Gall, F.: Wappenkunde i. m. 413.; Uiblein, P.: Leopold von Wien i. m. 722. 120 Uiblein, P.: Leopold von Wien i. m. 722.; Haus-, Hof- und Staatsarchiv cod. 157. 121 Uiblein, P.: Leopold von Wien i. m. 722.; Gall, F.: Wappenkunde i. m. 413.; Moeglin, J-M.: Histoire nationale 209.
