Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
konventhez tartozó szőlő tizedét. A göttweigi bencés monostor oklevelei között két dokumentum is van, amelyek további életrajzi adatokat közölnek Leopoldról (említést téve egyúttal az édesapjáról, Ulrichról is): ezek szerint Leopold (a forrásokban: Leopold von Wien, Leopoldus de Wienna) a bécsi Himmelspfortekolostor oltárigazgatója megkapja a monostort megillető jogokat és beneficiumokat VI. Orbán pápától,26 az ugyanezen a napon kelt másik oklevelében pedig a pápa elismerteti Tuy és Freising püspökével, valamint a bécsi Szent István-templom prépostjával a Leopoldot megillető jogokat.27 Heilig véleményével szemben Othmar Hageneder Leopold apjának (vagy nagyapjának) a hasonló nevű lovagot, machlandi bírót és freistadti palotagrófot tekintette.28 Két bécsi oklevél tanúsága szerint Leopold 1377. március 26-án és október l-jén a bécsi Ágoston-rend kolostorának priorja,29 1378-tól a két herceg (Lipót és Albert) udvari káplánja volt. Heilig úgy gondolta, hogy a Leopoldnak adott pápai beneficium összefügg az udvarnál teljesített szolgálataival, elsősorban Cassiodorus, valamint Guilelmus Durandus szertartáskönyvének (Racionale divinorum officiorum) fordításával.30 1392 során még egy további megtiszteltetésben is részesült Stainreuter: november 6-án ő lett a Szent István-templom Tizenkét Apostol-oltárának igazgatója.3 1 Stainreuter szerzősége mellett, Heilig szerint, elsősorban stilisztikai és tartalmi érvek szólnak: a krónika epilógusa és a III. Albert herceget dicsőítő beszéd, illetve az úgynevezett Pilgerbüchlein ('Zarándokkönyvecske') Jeruzsálemre vonatkozó részének {Von der stat ze Jerusalem) a bevezetése igen hasonló stílusjegyeket viselnek magukon, amelyek a közös szerzőségüket igazolják.32 zeit Terminyerer datz Newnburgk klosterhalben ... — Urkundenbuch des Stiftes Klosterneuburg bis zum Ende des vierzehnten Jahrhunderts. Hrsg. von Hartmann Zeibig. (FRA II. 10.). Wien 1857. 426. (439. sz.). 26 1 386. ápr. 15, Lucca: Vrbanus episcopus [...] dilecto filio Leupoldo Ulrici de Wienna, rectori altaris sancte (Agnetis) a siti in ecclesia monasterii monialium ad Celiportam Wiennensis Premonstratensi [...] nos inducunt, ut tibi reddamur [...] ad graciam liberales [...] bénéficia ecclesiastica cum cura vei sine cura quorumcumque cappellanorum sedis apostolice tune vacancia et in antea vacatura collacioni et disposicioni [...] decrevimus extunc irritum et inane, si suus super hiis a quoquam quavis auctoritate scienter vei ignoranter contingeret attemptari — Urkunden und Regesten zur Geschichte des Benedictinerstiftes Göttweig. I. Theil. 1058-1400. Vorbereitet von Adalbert Dungel, bearbeitet von P Adalbert Fr. Fuchs. (FRA II. 51.). Wien 1901. 700. (779. sz.) 27 1 386. ápr. 15, Lucca: dilectus [...] Leupoldus Vlrici de Wiennam rector — uo. 701. (780. sz.). 28 Othmar Hageneder: Die Rechtsstellung des Machlandes im späten Mittelalter und das Problem des oberösterreichischen Landes Wappens. In: Festschrift für Heinrich Demelius zum 80. Geburtstag. Hrsg. von Gerhard Frotz und Werner Ogris). Wien 1973. 76-77. 29 1377: prueder Leupolt ze den zeiten prior und lesemaister in der geistlichen herren chloster daez den Augustinern ze Wienne — Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. Hrsg. von Anton Mayer, mit Unterstützung des Gemeinderathes der k. k. Reichshaupt- und Residenzstadt vom Alterthums-Vereine zu Wien (a továbbiakban: QGSW). III. Abtheilung. Grundbücher der Stadt Wien, 3 Bde. Wien 1898-1921. III. 1. (885. sz.), 3. (3441. sz.), idézi: Heilig, K. J.: Leopold Stainreuter i. m. 261. 30 Heilig, K. J.: Leopold Stainreuter 262, 265-274, 275-282. — A Cassiodorus-fordítás előszavában Leopold a következőket írja: „Daz ist des lesemeister Lewpolts epistel ind az lob des furstleihen herren herezog Albrechten cze Oesterreich etc." (az idézet: uo. 275.) 31 Uő. 263. (25. sz. jegyz.); 1392: presentibus...Leopoldo Ulrici de Wienna rector altaris duodecim apostolorum in ecclesia sancti Stephani Wienne — QGSW II. 1. (1242. sz.). 32 Heilig, K. J.: Leopold Stainreuter i. m. 282-289.
