Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
Heilig tanulmánya sokáig elfogadottnak számított a történészek és filológusok körében egyaránt. Stainreuter szerzőségét elfogadta többek között Alphons Lhotsky33, Mathilde Uhlirz34 , Franz Gall 35 , illetve — ekkor még — Erich Zöllner is36 . Heilig eredményeit első ízben Isnard Wilhelm Frank vette górcső alá: szerinte fráter Leopoldus, aki a kolostor priorja volt 1377/1378-ban, majd 1385-ben helyettes igazgatója (lector secundarius), nem azonos azzal a dominus Leopoldusszal, aki 1386-ban baccalareus in artibus lett, mivel egy kiváltságos szerzetesi rend stúdiumának a lectora nem lehet utána egyszerű baccalareus, a sorrend inkább fordított.37 A Leutoldus és a Leopold keresztnevek azonosítását már Othmar Hageneder is problematikusnak vélte: véleménye szerint két különböző névről van szó, még ha a Stainreuter családnév helytálló lehet is.38 Hageneder gondolatmenetét vitte tovább Paul Uiblein, aki kizárta annak lehetőségét, hogy Stainreuter lenne a krónikás. Nézete szerint egy „Bécsi Leopold" (Leopold von Wien, Leupoldus de Wienna) nevű, ugyancsak az Ágoston-rendhez tartozó szerzetes volt a krónika szerzője, aki 1340 körül született, és aki sem Leopold Stainreuterrel, sem pedig az oklevelekben említett Leupoldus (Ulrici) nevű pappal nem azonos.39 A név eltérése mellett fontos szempont Uiblein érvelésében, hogy a teológiai fakultás nem létezett 1384 előtt, így senki sem iratkozhatott be az 1378/1379-es tanévben az egyetem hittudományi képzésére.4 0 Uiblein kutatásai szerint Bécsi Leopold rendkívüli tudományos karriert futott be: 1377-ben a teológia lectora lett, 1385-ben megszerezte a licenciátust, 1386 nyarán vagy őszén baccalarius in artibus címet kapott. Halálának pontos idejét Uiblein — Heiliggal ellentétben — nem ismeri.41 Paul Uiblein vizsgálata óta már sem Leopold Stainreutert, sem pedig Ulrich fia Leopoldot, a Tizenkét Apostol oltárának igazgatóját nem tekintik a Chronica patriae szerzőjének, habár a bizonytalanság a szerző kilétével kapcsolatban továbbra is fennmaradt.42 Norbert H. Ott az 1990-es évek végén is annak a véleményének adott hangot, hogy Leupoldus de Vienna, a Cassiodorus-fordítás és a Zarándokkönyvecske szerzője nem azonos Leutoldus Stainreuterrel, akinek vi-33 Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 312-320. 34 Kari Uhlirz - Mathilde Uhlirz: Handbuch der Geschichte Österreich-Ungarns Bd. 1. Graz-Wien-Köln 1963. 57., 66. 35 Franz Gall: Österreichische Wappenkunde. Handbuch der Wappenwissenschaft. Wien-Köln-Wiemar 1992. 33., 412., 417. 36 Zöllner, E.\ Geschichte Österreichs i. m. 181. — Erich Zöllner az 1980-as években ugyancsak kételyeinek adott hangot Stainreuter szerzőségével kapcsolatban (Zöllner; E.: Probleme i. m. 88.). 37 Isnard Wilhelm Frank: Hausstudium und Universitätsstudium der Wiener Dominikaner bis 1500. Archiv für österreichische Geschichtsforschung Bd. 127. Wien 1968. 128-129. (28. sz. jegyz.). 38 Hageneder, 0.: Rechtsstellung i. m. 77.; Paul Uiblein: Die Quellen des Spätmittelalters. In: Die Quellen der Geschichte Österreichs. Hrsg. von Erich Zöllner. (Schriften des Instituts für Österreichkunde XL). Wien 1982. 102. 39 Reinhard Müller-. Leopold von Wien. In: Deutsche Literatur-Lexikon. Biographisches und bibliographisches Handbuch. Ergänzungsband I-VI Band. Bern-München 1994- (a továbbiakban: DLL) V 645-646. 40 Uiblein, P: Quellen i. m. 101-102.; Uő: Leopold von Wien. In: VL Bd. V 716-717. 41 Heilig, K. J.: Leopold Stainreuter i. m. 263.; Uiblein, P: Leopold von Wien i. m. 717. 42 Nieder stätter, A.: Fürst und Land i. m. 448. (74. sz. jegyz.); Jean-Marie Moeglin: La formation d'une histoire nationale en Autriche au moyen âge. Journal des savants (5e série) 55. (1983, paru en 1985) 194. (55. sz. jegyz.).
