Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
apát és apátság egyházi jogait, az egyházi javak leltárát és az állatállomány előszámlálását viszont 13. vagy 14. századi betoldásoknak tartotta. Tanítványa, Szentpétery Imre e vonatkozásban teljesen szembeszállt mestere véleményével: a pécsváradi diplomát Szent István pannonhalmi és pécsi okleveleinek segítségével az 1220-as években hamisított dokumentumnak tekintette, és nem gondolt államalapítás-kori előképre.8 7 Az utóbbi hét évtizednek a pécsváradi oklevélre vonatkozó kutatását több tekintélyes szakember neve fémjelzi: Györffy Györgyé, Kristó Gyuláé, Érszegi Gézáé. Véleményt nyilvánított róla Püspöki Nagy Péter is. A fiatalabb kutatógenerációból Kiss Gergely írásait kell mindenképpen figyelembe venni a diploma vonatkozásában. Györffy György a ma ismert pécsváradi alapítólevelet hamisítványnak tartotta, de számolt Szent István-i oklevelekkel Pécsváraddal kapcsolatban. Véleménye szerint az apátság eredetileg fejedelmi udvarház lehetett, amelyet Vajk-István az általa pápai követnek tekintett As(e)rik-Anasztáz lengyelországi apátnak — a későbbi magyar egyházfőnek — adományozhatott még 1001. január 1-i koronázása előtt. Elképzelhetőnek tartotta: a donáció idején összeírást készíthettek az eladományozott falvakról és népekről. Ez a conscriptio később interpoláltán bekerülhetett az alapítólevélbe. Azt igazolhatónak látta, hogy mind az 1015. évi oklevelet, mind annak 1158. évi átírását — corroboratiójuk egyes kifejezései alapján — a 13. század elején hamisították, és ehhez (az esetleg létező fejedelem-kori összeíráson kívül) a következő források álltak rendelkezésre: 1) István király pécsváradi oklevele, amely formulás részeiben döntően a pannonhalmi alapítólevéllel egyezett meg. Vannak viszont olyan eltérések, amelyek — a német birodalmi oklevelek szóhasználatával való összevetésben — igazolják egy XI. századi pécsváradi oklevél létezését, például az uralkodói intitulatio superna favente dementia-frázisa,88 a monostor sancte Dei Genitricis Matyié et Sancti Benedicti ad radicem Montis Ferrei-címzése,89 az anathéma90 stb. Ez az István-kori oklevél 1015-ben, 1038-ban, vagy első királyunk halála után keletkezhetett, egy olyan helyi írnok tollából, aki ismerte a pannonhalmi alapítólevelet. Tartalmilag immunitást megerősítő kiváltságlevél lehetett, és elképzelhető, hogy eleve hamisítványként jött létre. Mindenesetre anathémája visszahathatott a pécsi oklevélre. A ma ismert pécsváradi alapítólevélben a protocollum, az immunitási formula és az eschatocollum mutatja hatását. 2) A monostor javainak (népeinek, falvainak) összeírása, amely a 11. század második felében jöhetett létre, és a 13. század eleji hamisításkor interpolálták. 3) 87 Bresslau, H.\ Internationale Beziehungen i. m. 71-72, 74-75.; Szentpétery /.: Szent István király pécsváradi és pécsi i. m. 11-37. (Ez utóbbi közlemény rövid kivonata: Uő: Szent István pécsváradi és pécsi oklevele. Akadémiai Értesítő 29. [1918] 19-31.); Uő: Szent István i. m. 137-139. 88 Vö. D. H. II. 17. (15. sz.). 89 Vö. monasterio Sanctae Mariae et Sancti Benedicti, quod est situm ad radicem Montis nomine Acuti — D. O. III. II. 857. (423. sz.). 90 Et ut plus divine ire occursum paveat, sciât se a Pâtre et a Filio et Spiritu Sancto et (a) Genitrice Dei sanctisque apostolis Petro et Paulo et a sancto Benedicto, in cuius honore predictum situm est monasterium, perpetuo anathemate dampnandum et ante tribunal Christi racionem redditurum — DHA I. 80.
