Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385

nonok, Veszprém város Árpád-kori történetének monográfusa is a nagyfejedelem korára, 990-995 tájára helyezte a zárda alapítását, az oklevél kiadását.15 Jelentős súlyt biztosított a Géza-kori datálásnak Kristó Gyula szegedi középkortörténész-professzor állásfoglalása. O névtani alapon vizsgálta korai okleveleinket (a veszprémvölgyit, a pannonhalmit, a veszprémit, a pécsit, a tihanyit). Megállapítása szerint a görög oklevélben említett helynevek közül egy sincs, ami magyarnak minősülhet, két helynév névadása tekinthető magyarosnak. Jelentős hányaduk szláv, kisebb részük török eredetű. Névtani szempontból ezt kell legkorábbi diplománknak tekinteni, hiszen az említett későbbi oklevelekben egyre nő az uráli-finnugor eredetű névanyag, sőt az 1055. évi tihanyiban már túlsúlyba is kerül. Állásfoglalása szerint ekkorra következett be a honfoglaló magyar nép letelepedése, a szlávok és törökök beolvadása, a szláv és török jövevényszavak beépülése a magyar nyelvbe. A magyar nyelvi hatásokat nélkülöző veszprémvölgyi oklevelet így az államalapítás-kori diplomáknál 10-15 évvel korábbra, 985-990 tájára datálta.1

6 A Géza-koriság mellett érvelőkkel szemben Györffy György határozottan kiállt a görög oklevél Szent István időszakából való származása mellett. Véleménye szerint Kálmán is István oklevelének tartotta, a renováció szerint az államalapító király pecsétje volt rajta,1

7

és az „érseki monostor"1

8

megjelölés — amellyel alább még foglalkozunk — is a 11. század elejére datálja az oklevelet.1

9 Számos Szent István-i oklevéllel foglalkozott kereskedelemtörténeti munkájában Püspöki Nagy Péter szlovákiai magyar történész, aki később évekig tanított a budapesti tudományegyetemen. Két évtizede megfogalmazott állásfoglalásai merészen szembementek az egyes diplomákat érintő addigi szakmai közmegegyezéssel, ám különösebb figyelmet nem keltettek. Véleménye szerint az eredeti görög oklevelet 1007 után adhatták ki, de a napjainkban ismert mindkét példány — a hitelesnek tartott MF^ és az interpolátumnak tekintett OP is — 1109-ben keletkezett szövegeknek a 13. században ismét átdolgozott, kihagyásokkal és bővítésekkel egyaránt átformált változata. Például a szolgálónépek felsorolása csak 1109-ben keletkezhetett, míg a vásárvám-jövedelem eladományozása csupán a 12. század közepe után kerülhetett az oklevelek szövegébe. Teljesen ellentétes a több évtizedes szakmai konszenzussal az a nézete, hogy mégiscsak az OFJ és nem az MP őrizné hitelesebben az eredeti veszprémvölgyi oklevél szövegét.20 15

Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 1.) Veszprém 1977. 139-142, 150-151, 152-154, 156. 16

Kristó Gyula: Adatok és szempontok a magyar helynévadás kialakulásához a 10-11. század fordulóján. In: Uő: írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000. 159-165. (Első megjelenése: Névtani Értesítő 15. [1993] 200-205.). L. még Uő: A tizenegyedik század története. (Magyar Századok) Bp. 1999. 24, 59, 76. 17

Totum privilégium sancti Stephani de omnibus pertinentiis eiusdem monasterii cera sigillo eius insignita esset involutum et inevitabili necessitate quarundam litigationum fuisset apertum — DHA I. 366. 18

(iovaoTfÍQiov ... xoú |ir)TQ07i0ÁÍT0u — DHA I. 85. 19

Györffy Gy.: István király i. m. 322.; Györffy György kommentárja: DHA I. 83. 20

Püspöki Nagy Péter: Az Árpád-kori vásártartás írott emlékei és azok kritikája az államszervezéstől a tatáijárásig. (Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000-1301 I.) Bratislava 1989. 36-38, 80-90.