Századok – 2009
TANULMÁNYOK - E. Kovács Péter: Zsigmond császár megkoronázása Rómában VI/1323
ten lóra szálltak és elindultak a Castel San Angelo hídja felé. A régi szokás szerint ilyenkor a pápa lovát a zablájánál fogva a császárnak kellett volna a hídig gyalogosan vezetnie, de ez alkalommal, Zsigmond köszvénye miatt, erre nem került sor. Mikor odaértek, IV Jenő visszatért a Vatikánba, míg a császár mitrával a fején, megkoronázva, papi ruhában, a Lateránba vonult.79 A másik két visszaemlékezés szerzői nem sokat írtak az 1433-as év májusának utolsó napjáról. Infessura gyakorlatilag csak a koronázás tényét közölte, és azt, hogy IV Jenő a Castel San Angeloig kísérte a császárt, aki a Lateránba ment, majd visszatért a palotájába.8 0 Paolo di Benedetto di Cola szerint a ceremónia után a császár aranykoronával a fején érkezett a Szent Péter székesegyház lépcsőjéhez. A pápa már itt várta és együtt lovagoltak a Castel San Angeloig. Az úton Róma város tisztviselőinek gyűrűjében haladtak. IV Jenő ezekután visszatért a Vatikánba.81 Eberhard Windecke és Zanfliet krónikája az utolsó csoportba osztható, ők biztosan nem voltak Rómában 1433. május 31-én. Eberhard Windecke így írt: „Pünkösd napján pedig a király a római Szent Péter és Szent Pál-templomba ment, ahol IV Jenő pápa egy tabernákulum alatt ülve fogadta. Amint Zsigmond római király térdre ereszkedett a pápa előtt, ő feléje nyújtotta a koronát, majd a császár a templomban a Szent Móric-oltár elé járult, hogy a székesegyház kanonokjává szenteljék, majd egy kecskeszarvakkal díszített színes süveget kapott, amilyet a dóm papsága visel. Ezt követően a pápa és a császár a Szent Péter és Pál-székesegyház kórusában található egy-egy tabernákulum alá ültek. Majd őfelsége elé járult az a személy, akit a császárrá koronázással megbíztak, és megkérdezte a császártól, hogy törvényes születésű-e, hogy becsületes ember és úr-e, ahogy annak törvényesen és jogosan lennie kell. Mire a császár így válaszolt: »Igen, de te nem vagy elég becsületes és erényes ahhoz, hogy a császár fejére tedd a koronát, mivel egy asszonynak levágtad a melleit.« így a fenti személyt visszahívták, és a pápa a császárral egyetértésben mást nevezett ki a helyére." A beszámoló így folytatódik: „Amint a pápa és a császár a tabernákulum alá ült, sor került az evangélium felolvasására, majd kezdetét vette az ünnepi mise a Szentháromság dicséretét zengő énekléssel. Minden annyira ünnepi volt, amennyire csak lehetett. Ezután megérkezett az a személy, aki a császárra a koronát szokta felhelyezni, s mikor Zsigmond császárra felsegítette a koronát, az jobbra kicsit félrecsúszott. Ezután a császár térdre ereszkedett a pápa előtt, majd a szentatya felemelte jobb lábát, és a törvény, valamint a szokás szerint középre igazította a király koronáját, ezután megáldotta a császárt, és miközben az istentisztelet alatt az evangéliumot énekelte, magához vette azt a kardot, amelyet a császárnak kellett átnyújtania. Majd mikor a császár is az evangélium éneklésébe kezdett, és ahhoz a sorhoz ért, hogy: „et dabo tibi gladium" ['és át fogom adni neked a kardot'l a szentatya átnyújtotta a császárnak a kardot a hegyével előre, a császár lovászmestere azonban megfordította, és helyesen őfelsége kezébe helyezte. Ezután a császár végigénekelte az evangéliu-79 Bracciolini 119-125. 80 Infessura 30. 81 Memoriale 87.
