Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Geiger, Tim: Atlantiker gegen Gaullisten. Außenpolitischer Konflikt und innerparteilicher Machtkampf in der CDU/CSU 1958-1969 (Ism.: Andreas Schmidt-Sweizer) V/1282

jük Karl v. Roques tábornok nürnbergi fogolyképét [333. o.], illetve a Bajor Állami Könyvtár Fotótárának datálatlan felvételét, amelyen német katona épp egy civil személyt üt puskatussal, foglyul ejtett vöröskatonák szeme láttára (203. o.) A mindössze két darab térkép viszont (a mögöttes parancsnokságok helyzetéről, ill. a Középső Hadseregcsoport mögötti terület beosztási rendjéről) egyértelműen kevés egy ilyen tematikájú könyvben; hiányoljuk például a különböző típusú hadifogolytáborok lokalizációjának bemutatását. Annál inkább üdvözlendő, hogy a kötet a személy- és helynévmutató mellett az operációs területen bevetett egységek és felállított szolgálati helyek regiszterét is tartalmazza. Mivel a szerző a hadtörténeti irodalomban használatos korabeli rövidítéseket alkalmazza, nélkülözhetetlen ennek jegyzéke, bár a nem német anyanyelvű olvasónak így is marad szótározni valója. Összességében Dieter Pohl könyve egy széles forrásbázison nyugvó, multiperspektivikus és kiegyensúlyozott látásmódú elemzés, amely alapműként szolgálhat a második világháború tárgyalt aspektusainak tanulmányozásához. Dömötörfi Tibor Tim Geiger ATLANTIKER GEGEN GAULLISTEN Außenpolitischer Konflikt und innerparteilicher Machtkampf in der CDU/CSU 1958-1969 (Studien zur Internationalen Geschichte, Bd. 20.) München, Oldenbourg Verlag 2008. 568 p. AT LANTI STÁK GAULLISTÁK ELLEN Külpolitikai konfliktus és pártonbelüli hatalmi harc a CDU/CSU-ban 1958-1969. Tanulmányok a nemzetközi történelemhez. 20. k. Tim Geiger, a müncheni/berlini Institut für Zeitgeschichte tudományos munkatársa „Atlantiker gegen Gaullisten" c. könyve 2005-ben a freiburgi egyetemen megvédett disszertációjának (témavezetője Prof. Dr. Ulrich Herbert) átdolgozott és rövidített változata. A mű Nyugat-Németország külpolitikai irányvonaláról folytatott meghatározó vitával, nevezetesen Bonnak két fő szövetségeséhez, Franciaországhoz és az Amerikai Egyesült Államokhoz fűződő, 1958 és 1969 közötti viszonyával foglalkozik. Az NSZK 1960-as évekbeli történetét megelőzően, majd azt követően több jelentős külpolitikai vita zajlott. így elsősorban az 1950-es években a nyugati integrációról, az 1970-es esztendőkben az ún. keleti szerződésekről, a NATO kettős határozatról az 1980-as években, valamint Nyugat- és Kelet-Németország egyesülésének módjáról 1989-1990-ben, és az USA Irak-politikájának megítéléséről, végül a 2003. évi iraki USA-intervencióról. Ezekkel a vitákkal szemben a „gaullisták" (azaz Párizshoz fűződő szorosabb kapcsolatok hívei, illetve a nyugat-európai amerikai hegemónia ellenzői) és az „atlantisták" (azaz nyugat-német-amerikai kapcsolatok, illetve a transzatlanti véderőhöz fűződő szorosabb elsőbbségi viszony szószólói) közötti konfliktusban a frontvonal lényegében véve nem a párthatárok mentén húzódott, hanem elsősorban a pártokon belül, megosztva a Kereszténydemokrata Uniót (CDU), illetve a (bajor) Keresztényszociális Uniót (CSU), valamint a keresztény-kozervatív szövetségi kormányokat. Geiger műve, mely az ez idáig „kibogozhatatlan problémakötegének (Klaus Hildebrand) tartott témáról készített első átfogó monográfia, főleg német, de francia és amerikai — publikált és publikálatlan — rendkívül széles és megbízható forrásbázisra, valamint korabeli (politikai) irodalomra és egykorú tanúkkal folyatott beszélgetésekre épül. Geiger könyve bevezetőjében részletes betekintést nyújt a vonatkozó szakirodalomba, illetve áttekintést ad a kutatások állásáról. Kijelöli továbbá a téma alapproblémáit és központi kérdéseit, különös tekintettel a Nyugat-Németország-Franciaország-Amerikai Egyesült Államok hármas kapcsolatára és a fiatal bonni köztársaság keresztény-konzervatív táborának helyzetére (11-28.) A szerző itt előzetesen utal arra, hogy az összeütközések során természetesen nem a „vagy Párizs, vagy Washington" kérdésről volt, illetve lehetett szó, hanem csupán a „nyugati tábor"-ba teljesen integrált Nyugat-Németország külpolitikai prioritásairól. A viták mögött azonban végül az USA, illetve Franciaország megbízhatóságának eltérő megítélése húzódott, mégpedig biztonságpolitikai szempontból.. Amíg az