Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tóth Ágnes: Hazatértek. A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete (Ism.: Hudi József) V/1277

iről, s — áttételesen — még inkább arról, hogy milyen szűklátókörűén célirányos kérdésekkel volt képtelen ezt is „felderíteni" a kommunista Államvédelmi Hatóság. Ujszászy István e kötet által sem lett karakteresebb arcélű figura. Maradt a magyar kiadású világháborús díva (Karády Katalin) környezetében fel-fel tűnő — majdhogynem jellegtelen — fantomnak. Vagy csak — igazán profi kémfőnök módjára — továbbra is ügyesen rejtőzködik? Pihurik Judit Tóth Agnes HAZATÉRTEK A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete Gondolat Kiadó, Bp., 2008. 375 o. A második világháború alatti és 1945 utáni népmozgások (németek szovjet kényszermunkára vitelének, magyarországi kiűzésének, a bukovinai székelyek letelepítésének, a magyar menekültek befogadásának, a földreformmal összefüggő belső telepítéseknek, az ún. csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolításának) kutatása terén az elmúlt néhány évtizedben komoly eredményeket mutatott fel a magyar történettudomány, mégsem mondhatni, hogy maradéktalanul válaszolt minden megválaszolható kérdésre. Általánosságban igaz, hogy elsősorban a politikatörténeti, intézménytörténeti megközelítés volt az uralkodó, a társadalomtörténeti kérdések, a személyes történelem nem igazán érdekelte a kutatókat. Az egyéni sorsok bemutatása és elemzése jó esetben megmaradt a helytörténeti monográfiák keretei között. Tóth Ágnes történész pályakezdőként előbb a hazai német nemzetiség második világháború utáni kitelepítésével foglalkozott behatóan, majd kutatásait a többi nációra is kiterjesztette. Jelenkorkutatóként az 1956-os forradalom és szabadságharc történetével és a magyarországi nemzeti-etnikai kisebbségek 21. századi helyzetével is behatóan foglalkozott. Legújabb munkájában egy eddig teljesen elhanyagolt terület feltárására rendhagyó módon vállalkozott. A kitelepítés elöl megszökött, a kitelepített, de visszaszökött és a legálisan visszatelepülő németek egy csoportjával készített mélyinterjúk tartalomelemzése alapján mutatja be magyarországi németség egy töredékét érintő fontos társadalmi jelenséget, annak hátterét. A kötet első fejezetében vázolja a németek kitelepítésének bel- és külpolitikai összefüggéseit, a kitelepítés végrehajtásának jellemzőit, jogszabályi változásait egészen 1950-ig, a német nemzetiség egyenjogúságának deklarálásáig. Áttekintéséből kiderül, hogy a magyar kormány 1945. december 22-i ülésén, amikor a hazai németek kitelepítésének előkészítéséről tárgyalt, a potsdami határozatok ismeretében elfogadta a kollektív felelősségre vonás elvén alapuló rendeletet, amelynek nyomán a következő év elején megkezdődtek, s megszakításokkal 1948. június 15-ig folytatódtak a kitelepítések, amelyek az eredeti célt ugyan nem érték el, de jelentősen megváltoztatták a nemzetiségi arányokat. A szerző a korábbi feldolgozásokkal szemben határozottan állást foglal a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jelenléte miatt korlátozottan szuverén magyar kormány felelőssége mellett, s kimondja, hogy „a magyar politikai erők a kitelepítést nemcsak elfogadták, de maguk is törekedtek erre. A kitelepítendők körét pedig oly módon igyekeztek meghatározni, hogy az a „körülmények" szerint alakítható legyen. A kollektív bűnösség elvét — elsősorban a szomszéd országokban élő magyarság miatt — formálisan elutasították, ugyanakkor a német kisebbségi közösséggel szemben alkalmazták. Felelősség terheli a magyar kormányokat azért is, mert nem jártak el egyértelműen, nem tették nyilvánvalóvá sem a magyar társadalomban, sem a nemzetközi közvélemény számára, hogy mi az, amit saját elhatározásukból, s mi az, amit a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomására tesznek." (15.) Elemzéséből kitűnik, hogy a magyar politikai elit éppúgy a homogén nemzetállam megteremtésére tett kísérletet, mint Közép-Európa többi állama. Éppen ezért nemzetiségpolitikájukban is több volt a hasonlóság, mint az eltérés. A kitelepítések eredményeképpen — a hivatalos magyar adatok szerint — mintegy 50.000 németet telepítettek át Németország szovjet, 116.000 németet pedig az amerikai megszállási övezetébe. A nyugatra menekült 40-45.000 némettel együtt mintegy felére, 230.000 főre csökkent a hazai németek létszáma. A visszaszököttek számát a szerző mintegy 8-10.000 főre becsüli, ami a kitelepítettek 5-6%-át tette ki. Többségük illegálisan tért vissza. Óket az idegenrendészeti szer-