Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vallomások a holtak házából. Ujszászy István volt vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ hajdani vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései (Ism.: Pihurik Judit) V/1272

Összességében nagy elégedettséggel forgathatjuk a megjelent munkát, annál is inkább, mivel a 18. századi vizitációk kiadása még mindig meglehetősen kezdeti stádiumban van. Pécs példáját tehát érdemes lesz másutt is követni. Örömteli, hogy az egyházi kezelésű főiskola példát mutat tudományos műhely kialakításában és eredményes működtetésében. Tagjainak a benne folyó munka lehetőséget ad kutatói tevékenységük minél teljesebb kibontakoztatására, a magyar egyháztörténet és a kapcsolódó megannyi tudományág pedig sokat profitál ebből. Őszintén reméljük, hogy a jövőben minél több hasonló műhely alakul. Siptár Dániel VALLOMÁSOK A HOLTAK HÁZÁBÓL Ujszászy István volt vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ hajdani vezetőjének az AVH fogságában írott feljegyzései. Szerk.: Haraszti György. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - Corvina. Bp. 2007. 664 o. Találónak tekinthető a kötet Dosztojevszkij regényeit idéző címadása. „Főhőse" nem szibériai fogság emlékeit örökítette meg, de a szovjet hadifogolytábort már megjárta, amikor papírra vetette vallomásait. Ujszászy István vezérőrnagy a 20. század fontos történelmi eseményei — Magyarország második világháborús szerepvállalása, a szövetséges hatalmakkal folytatott fegyverszüneti tárgyalások, stb. — tanúja, résztvevője, diplomáciai szolgálatot is teljesített hírszerző, kémelhárító tiszt volt, feljegyzései ezért nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Katonai, politikai pályafutása mellett azonban sokak figyelmét inkább magánélete keltette fel: a korszak legismertebb színésznője, Karády Katalin volt a barátnője (egyes adatok szerint menyasszonya). Ujszászy István 1939 májusa és 1942 augusztusa között a hírszerző és kémelhárító osztály, ezt követően pedig 1944 áprilisáig az újonnan létrehozott Államvédelmi Központ vezetője volt. Magyarország 1944. március 19-ei megszállása után áprilistól német fogságba, június 7-étől magyar vizsgálati fogságba majd védőőrizetbe került. Felmentő ítélete — 1944. október 12. — után hamarosan újra menekülni kényszerült, a nyilas éra idején bujkált, végül 1945 februárjában szovjet fogságba esett. A Szovjetunióból 1948. augusztus 18-án hazaadták Magyarországra, ahol már ÁVH fogsága első hónapjában, szeptember 19-éig füzetekbe rótta a kötetben közölt feljegyzések nagy részét. 1948 végétől viszont csak egymásnak ellentmondó legenda-változatok szólnak további sorsáról. Nem tudjuk, mikor, hol, milyen körülmények között halt meg. A volt kémfőnök iratai tehát izgalmas olvasmánynak ígérkeznek, hiszen ő lehetett a legfőbb titok tudója. Valószínű, hogy ez így is volt, de a kötetben közölt források ezt nem tükrözik -pontosabban nem úgy tükrözik, ahogyan sokan várják. Nem hull le lepel olyan titokról, mint a kassai bombázás, nincs reveláció-érzetünk az 1944 őszi kiugrási kísérlet kudarcáról olvasva, egynémely dolgot illetően mégis újabb fénypászma vetül egy-egy háborús eseményre, mozzanatra. Ujszászy ugyanis nem spontán módon látott hozzá „emlékeinek" rögzítéséhez: néhány hónapos német és magyar, majd több évig tartó szovjet rabság után, az ÁVH őrizetében, mások által meghatározott témákban készítette — illetve egészítette ki egyre-másra — feljegyzéseit. írás közben is aligha feledkezhetett meg arról, hogy sorsa, jövője bizonytalan. Ujszászy Istvánnak korábban hivatásából adódóan, 1945 februárjától pedig közvetlen tapasztalatai alapján is voltak ismeretei a sztálini rendszerről, nem lehettek illúziói, amikor 1948 nyarán Rákosi Mátyás vezetésével Magyarországon nekiláttak a szovjet rendszer hű adaptálásának. Nem tudhatjuk, mit ígértek neki, miben reménykedett-reménykedhetett. Fennmaradt jegyzetei arról tanúskodnak, hogy készségesen együttműködött kihallgatóival. Rendkívüli helyzetben volt: azoknak a fogságában, akik hivatali szolgálata évtizedeiben számára ellenségek voltak. A fogságban keletkezett iratok terjedelme a vélekedés szerint 7-17 füzetnyi lehet: a kötetben közölt hétnek az anyaga ismert. 1948. decemberi levelében maga a szerző a 17. sorszámút említette. A részletesebben kidolgozott, terjedelmesebb iratokban Ujszászy a hivatását, a 2. vkf. osztályának és az Államvédelmi Központnak a felépítését, módszereit, működését mutatta be. Ismertette a kémkedés, a kémelhárítás kulisszatitkait, az ügynökhálózatokat, véleményt mondott a Horthy-korszak katonai és politikai elitjéről és bizonyos fontos eseményeiről: az 1938-39 évek változásairól; a hadba lépésről, a fegyverszüneti tárgyalásokról, a kiugrási kísérletről. A kötet az említettek mellett tartalmaz néhány, a szerzőnek tulajdonított, vagy feltételezően tőle származó