Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Der Wiener Hof im Spiegel der Zeremonialprotokolle (1652-1800). Eine Annäherung (Ism.: Kulcsár Krisztina) V/1267

feldolgozva az udvar eseményeit csoportokba rendezve megpróbálták bemutatni és egymással összevetni a bécsi udvar „mindennapjait" a különböző uralkodók regnálása idején. A kérdésfelvetés igen izgalmas, és a tematikai csoportbeosztás jól tükrözi az előforduló udvari programokat: 1. az uralkodócsaláddal kapcsolatos események; 2. hivatalos történések, audienciák, fogadások, nyilvános étkezések stb.; 3. egyházi események; 4. katonasággal összefüggő események; 5. udvari utazások; 6. udvari szórakozás, vadászatok, bálok, szánhajtások stb.; 7. (hivatalokkal összefüggő) szervezési kérdések; 9. egyebek, mint például udvari rangviták stb. A vizsgálatok nem a várt eredményt hozták, mivel a kezdeti időszakban igen hiányosan vezették még a köteteket. Véleményünk szerint azonban a választott éveket is meg lehetett volna határozni ügyesebben. Várható volt ugyanis, hogy 1711 és 1713 között, 1790 és 1792 között, valamint 1740 és 1741 esetében olyan esztendők kerülnek a nagyító alá, amelyeket legfőképpen az uralkodók elhunyta és az új uralkodók beiktatása, koronázása stb. jellemez. így ezen évek semmiképpen sem tekinthetők átlagosnak, azaz olyanoknak, amelyek alapján az egyes uralkodók mindennapjait érdemben és teljes körűen összehasonlíthatnánk. A többi tanulmány közül mindössze egyetlen vonatkozik egy konkrét eseményre (a moszkvai nagyhercegség nagykövetének 1679. évi bécsi látogatására), egy kitekintés a 19. századi ceremóniára, a maradék tíz pedig olyan tematikus áttekintések, amelyek átívelnek a vizsgált másfél évszázadon (255-638.). Ezek különféle ceremoniális eseményeket, azok változásait stb. mutatják be, számos érdekes és tanulságos példát felsorakoztatva: az uralkodói helyiségekbe történő belépés engedélyezését (Kammerzutritt), a kézcsók intézményét, az Aranygyapjas rend lovagjainak ünnepségeit, a szánhajtásokat, az uralkodócsalád és az udvari emberek számára rendezett szórakozások közül az ún. Wirtschaften-eket, a születések és halálozások ceremóniáját, az udvari gyász intézményét. A szeminaristák munkavégzésének segítségére volt a bécsi udvari iktatóhivatal egykori igazgatójának, Anton Settelének 1821-1822 folyamán valamennyi jegyzőkönyv alapján összeállított kétkötetnyi összesített tárgyszómutatója (ezt ő később 1848-ig folytatta). A munkamódszer ezáltal jelentősen egyszerűsödött, hiszen elég volt a tárgyszót ebből kikeresni, és az 1800-ig terjedő 39 kötetet az adatgyűjtéshez kikérni (256., 435.). A jegyzőkönyvek bejegyzéseiből adnak izgalmas ízelítőt a tanulmányok végén olvasható rövidebb forrásközlések. Ezek megszínesítik a kiválasztott ceremóniaelem leírását, és egyben jól mutatják a kötetek nyelvezetének nehézségét (és nehézkességét), többnyire példák vagy szabályzatok formájában. Ugyanezen célt szolgálják az illusztrációk; főként a jegyzőkönyvekben szép számban fennmaradt ünnepi események ülésrendjéről (esetünkben az Aranygyapjas rend ünnepségeiről), illetve rézmetszetek a szánhajtásokról. A forrásbőség okán természetszerű, hogy szúrópróbaszerűen kiválasztott példák tárulnak a szemünk elé. Izgalmasak ezek a tárgyalt másfél évszázad terméséből kiragadott esetek, de időnként feltűnő, így megjegyzendő, hogy azok mögül (még) hiányzik a háttérismeret - mindaz, amely részletesebben megvilágítja, hogy egy-egy esemény, aktus mennyiben volt egyedi, különleges vagy éppen megszokott. Ez természetesen nem volt a szerzők célja, viszont a példák értékeléséhez, az egyes korszakok összehasonlításához a későbbiekben mindenképpen szükséges. A könyv végén kapott helyet a rövidítésjegyzék (639.), a nyomtatott források és irodalom listája (640-664.), amely egyben a legfrissebb udvar- és rezidenciakutatás bibliográfiáját nyújtja, majd végül a szerzők, főként egyetemi hallgatók felsorolása (665-666.). Csodálkozásra, de egyben csodálatra is adhat ez okot, hiszen a kötet több mint felét az egyetemi szemináriumi munkák képzik. Magyarországon valószínűleg jelenleg kevés kiadót lehetne ilyen célra, külön kötetben való publikálásukra megnyerni - és akkor még nem említettük azt, hogy a szeminaristák munkáinak érdeklődésre számot tartó értéket kell képviselniük, illetve megfelelő színvonalat elérniük. Remélhetően ez az ismertetés eléri célját, és a magyar kutatók e becses tartalmú köteten kívül a jegyzőkönyveket is szívesen fogják majd a jövőben forgatni. Akár amiatt, hogy feltérképezzük, melyik magyar főnemes, melyik magyar család sarja voltjelen a bécsi udvarban, kapott bebocsátást a bécsi Hofburg termeibe, vagy vehetett részt az udvari programokon; akár amiatt, hogy megismerjük a bécsi előkészületeket egy-egy magyar vonatkozású eseményre, koronázásra, országgyűlésekre, helytartói kinevezésekre stb. Végül itt jegyeznénk meg, hogy a köteteken kívül 1918-ig jelentősebb mennyiségben maradtak fenn iratok, amelyek három sorozatba osztva csaknem 660 dobozban (!) még részletesebb adatokat tartalmaznak az udvari életről, a ceremóniákról és az egyes hivatalok javaslatairól, így azok kutatása szintúgy ajánlott. Végezetül hadd szólaljon meg a recenzensből a levéltáros is, aki a kötetek révén büszkén lehet tanúja elődei régi korokban betöltött feladatának: az uralkodók parancsára ugyanis a főudvarmesteri hivatal alkalmazottai